„Az az indulat legyen bennetek, amely volt a Krisztus Jézusban is, aki, amikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett föl, emberekhez hasonlóvá lett. És amikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.” (Fil 2,5–8)
„Mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek.” (Zsid 2,17–18)
„Mivel Jézus lejött a földre és köztünk élt, tudjuk, hogy Isten ismeri megpróbáltatásainkat, és együtt érez velünk fájdalmainkban. Ádám minden leszármazottja tudatában lehet annak, hogy Teremtőnk a bűnösök barátja. (…) Mint közülünk való adott példát az engedelmességre. Ezért magára öltötte emberi természetünket, és osztozott sorsunkban. »Mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz.« (Zsid 2,17) Ha bármi olyat kellene elviselnünk, amiben Jézusnak nem volt része, akkor Sátán azt állíthatná, hogy Isten ereje nem elegendő számunkra. Ezért Jézus »megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan« (Zsid 4,15). Kiállt minden olyan próbát, amely minket is érhet, és nem vett igénybe olyan erőt, amelyet Isten nem kínál fel nekünk is, ingyen. Emberként találkozott a kísértéssel, és legyőzte azt az Istentől kapott erő által. Így szólt: »Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.« (Zsolt 40,9) Amikor sokfelé járva jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket Sátán meggyötört, világosan bemutatta az embereknek Isten törvényének jellegét és a saját szolgálata mibenlétét. Élete tanúsítja, hogy mi is engedelmeskedhetünk Isten törvényének.” (Ellen G. White: Jézus élete, Velünk az Isten c. fej.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése