A természet működése: Kezdetben, Teremtés, Evolúció

 „Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, akik a saját kívánságaik szerint járnak, és ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva. Mert készakarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára, amely által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett, a mostani egek pedig és a föld ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.” (2Pt 3,3–7)

„Láttam más angyalt az ég közepén repülni, akinél volt az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, minden nemzetségnek és ágazatnak, nyelvnek és népnek, ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget, mert eljött az ő ítéletének órája, és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!” (Jel 14,6–7)

 

A próféciákban előre jelzett hitetlenség és a teremtésen való gúnyolódás olyannyira beteljesedett, hogy ma már a legnagyobb keresztény egyházak hivatalos tanításában is az evolúciót fogadják el a világ keletkezésének magyarázataként. Messzemenő következményei vannak a teremtésben való hit megkérdőjelezésének, hiszen a Biblia egész tanrendszere erre épül. Isten lénye, hatalma, a bűn eredete, a megváltás, az újjáteremtés ígérete is csak akkor válik érthetővé, ha az alapok a helyükön maradnak.

Éppen ezért van szükség arra a határozott felhívásra, amelynek Jel 14. fejezete szerint a végidőben minden néphez el kell jutnia, és amely a teremtő Isten tiszteletére hív fel. A Tízparancsolatot maga Isten véste kőtáblákra, és a hetedik nap megszentelésének indoklásában a hatnapos teremtésre hivatkozik. A szombatünneplés által is az Isten teremtő hatalmában való hitről teszünk bizonyságot.

Az evolúciós elmélet hátterével kapcsolatban olvassuk el a következő gondolatokat egy ismert magyar fizikus tanulmányából:

„Arra a következtetésre kellett jutnom, hogy az evolúció nemhogy nincs bizonyítva, de még csak tudományos hipotézisnek sem tekinthető. Tehát nemcsak arról volt szó, hogy a fajok átalakulását (az úgynevezett transzformációt) a természetben nem lehet megfigyelni, de még egy olyan gondolati kép sem áll rendelkezésünkre, amely elképzelhetővé tenné a folyamat lezajlását. Ötven év alatt a helyzet semmit sem változott. Az evolúció mechanizmusára a mai napig nem tudtak semmiféle választ adni. Végső soron azt a következtetést kellett levonnom, hogy az evolúció nem természettudományos tény, nem is elmélet, hanem költői kép, amelyet semmi sem támaszt alá, ezért nem a tudomány, hanem a fantasztikus irodalom területére tartozik. Az az állítás, hogy az evolúció végbement, teljesen megalapozatlan. (…)

Igen, a teremtés tagadásának és az evolúció hirdetésének gyökerénél a bűn van. Ha az embert nem Isten teremtette, akkor nem Isten határozza meg, hanem az ember határozhatja meg, hogy mi a bűn. Nyilvánvaló, hogy elméleti megfontolások nem vezetnek az ateizmushoz. Ez akarati döntés. Azonban sokkal kényelmesebb, ha valaki saját romlottsága helyett a tiszteletre méltó tudományra hivatkozva dönt az ateizmus mellett. (…)

Azok a keresztyének, akik kompromisszumot szeretnének kötni az evolúcióelmélettel, egyrészt kinevettetik magukat az elmélet képviselőivel, másrészt nem ismerik fel, hogy ez lehetetlen, mivel sátáni eszmékkel nemcsak nem szabad, de nem is lehet kompromisszumot kötni. Aki a tudomány mezét jogtalanul felöltő materialista ideológiával akar kompromisszumot kötni, a bálványimádással akar kompromisszumot kötni.” (Jeszenszky Ferenc: Keresztyénség vagy evolúció, http://fundamentum.echt.hu/ levmisszfuzetek/fuzetek100/keresztenyseg91)

Messzemenő következményekkel jár a fejlődéselmélet és a bibliai tanítás összeötvözése:
megkérdőjelezi Isten mindenhatóságát, jóságát, kétségbe vonja a Biblia hitelességét, és természetessé teszi a rosszat, a bűnt, a szenvedést.

„Ha Isten evolúcióval teremtett, úgy nemcsak a fizikai rossz válik természetessé, hanem a bűn is mint az állati lét és ösztönvilág öröksége. Tehát az ember nem oka a bűnnek, nem felelős érte – Isten teremtette ilyennek. S itt jön a legfontosabb kérdés: Szükség van-e akkor megváltásra? Ha az ember folyamatos fejlődés útján is elérheti a csúcsot, a tökéletességet, miért volt Isten végtelen áldozata, mi végre kellett Krisztusnak meghalnia? Értelmetlenül szenvedett-e annyit?

Miért beszél a Biblia megtérésről, újjászületésről? Miért akar Isten »új eget és új földet« teremteni (Ésa 65,17), és hogyan? Evolúció által? A régi világot miért kell megsemmisíteni?

Egyes teológusok mindezt következetesen végiggondolva »átértelmezik« Jézus Krisztus második eljövetelének és a Föld újjáteremtésének bibliai tanítását – ezzel együtt az utolsó ítéletet és az örök életet is –, hogy elméletükkel ne ütközzék. Néhány mondatot idézünk ezzel kapcsolatban a Teológiai Szemléből: »A modernista szemlélet uralma különösképpen a Jézus-kutatásban mutatkozott meg, sajátos tartalmat adva az Isten országáról szóló tanításnak. A modernista Jézus-kép eszkatológiátlan (eszkatológia = a végső eseményekről, Jézus eljöveteléről, az újjáteremtésről szóló tan), tekintve, hogy az Újszövetség eszkatológiája a történelmi fejlődésbe vetett optimista hit botrányköve… A világvégéről, az ítéletről, Isten országának a világgal való összeütközéséről szóló tanítás komornak és korszerűtlennek tűnt… A liberális teológia kultúroptimizmusa szerint a történelem eljut egyszer arra a fokra, amely már Isten országának nevezhető.«

Tehát nincs szükség Isten közbeavatkozására, a világ a tökéletesség felé halad, állandóan fejlődik. Vajon a tapasztalat és a tények valóban ezt bizonyítják?

További problémákat vet fel az evolúcióban hívő teológusok számára az is, hogy a Biblia következetesen tanítja Isten csodaszerű tetteit, amikor teremtő hatalma által cselekszik.

A Biblia első könyvétől az utolsóig megtalálhatók ezek a természetfeletti történések: például a tíz csapás Egyiptomban, a leprások megtisztulása, halottak feltámasztása stb. Ezek arról tanúskodnak, hogy Istennek ma is van hatalma szavával, akaratával teremteni, akár egy pillanat alatt.

Jézus megáldotta az öt kenyeret és a két halat, majd miután jóllakott vele ötezer ember, még tizenkét kosárral maradt. Így szólt a lepráshoz: »Akarom, tisztulj meg!« – és a beteg abban a pillanatban meggyógyult. Vagy ezt mondta: »Lázár, jöjj ki!« – s a négy napja halott ember egészségesen kelt fel a sírból. Mindezekhez nem volt szükség évmilliókra, csupán a Teremtő szavára, akaratára. Ha Istennek valóban van ilyen hatalma, vajon kezdetben nem mondhatta: »Legyen világosság!«? Nem évmilliókra, de még hat napra sem volt szüksége a teremtéshez. A Biblia szerint azért teremtett épp ilyen időtartam alatt, hogy az embernek példát adjon, s megszabja a munka és a pihenés rendjét. Erre utal a negyedik parancsolat indoklása: 2Móz 20,8–11