Jézus születésének időpontjára vonatkozóan két támpontot találunk az evangéliumi leírásokban.
Az első támpont: Lukács 2,1-6. Arról értesülünk itt, hogy akkor született Jézus, amikor Mária és József Betlehembe mentek az adóösszeírásóra, amelyet Augustus császár rendeletére Cirénius (Quirinius) szíriai helytartó valósított meg. Valószínűleg arról a vagyonösszeírásról van szó, melyet i. e. 8-ban rendelt el Augustus. A pontos év meghatározásában azonban nem segít ez az adat, mert semmit sem tudunk arról, hogy mikor érte el Palesztinát - amely akkor római provincia volt - a rendelet végrehajtása.
Mivel Lukács leírásának történelmi hitelességét sokat vitatták, annyit jegyzünk meg ezzel kapcsolatban, hogy azóta számos régészeti bizonyság lett ismertté, amelyek azt mutatják, hogy Lukács közlése nagyon is megbízható. Egy i. sz. 104-ből való papirusz például így tanúskodik arról, hogy mindenkinek a saját származási helyére kellett menni az adó összeírás céljából:
"Gaius Vibius Maximus, Egyiptom helytartója mondja: Mivel elérkezett a vagyon összeírás ideje, mindazoknak, akik bármi oknál fogva állandó lakhelyüktől távol tartózkodnak, vissza kell térniük saját lakóhelyükre, hogy a vagyonbevallást meg tudják tenni." (P. Lond. III. 904., idézi: G. Kroll: Jézus nyomában, Szent István Társulat, Budapest, 1982, 16. o.)
A második támpont: Máté evangéliumának leírása a Heródes-féle gyermekgyilkosságról, amelyből megtudjuk, hogy Nagy Heródes még élt, amikor Jézus született, de nem sokkal azután meghalt. Josephus Flavius részletesen leírja Heródes halálának körülményeit A zsidók történetében. Többek között azt is említi, hogy a király egyik utolsó rémtette idején holdfogyatkozás volt Jeruzsálemben. Nem sokkal ezután, húsvét ünnepe előtt meghalt Heródes. A csillagászok pontosan meghatározták, hogy Jeruzsálemben i. e. 4. március 12-én volt holdfogyatkozás a húsvéti ünnephez közel eső időben, Heródes valószínűleg április legelején halt meg. Az evangéliumi leírások alapján számításba kell vennünk, hogy Jézus születése után mintegy 40 nappal történt elsőszülöttként való bemutatása a templomban, éppen ez idő tájt lehetett a napkeleti bölcsek látogatása (utazásuk ugyanis bizonyos időt vett igénybe), mindezek után menekült József Egyiptomba a gyermek Jézussal és anyjával, s miután bizonyos időt töltött ott, szerzett tudomást Heródes haláláról. Tehát a felsorolt eseményeknek mind i. e. 4. április eleje előtt kellett történniük. Ezek az adatok vezetnek el Jézus születési időpontja megközelítő pontosságú meghatározásához, amely - ez a legvalószínűbb - i. e. 5 ősze lehetett.
Meg kell említenünk, hogy sokan a napkeleti bölcsek csillagát tekintik támpontnak, még tudományos és teológiai művekben is. A XVII. századi csillagász, Kepler feltételezte, hogy a csillag, amelyet a napkeleti bölcsek a zsidó király megszületése jelének értelmeztek, a Jupiter és a Szaturnusz együttállása volt a halak csillagképében, ami i. e. 7-ben volt látható. Ezt az adatot azonban egyáltalán nem vehetjük alapul, ha a bibliai kinyilatkoztatás ihletettségét komolyan vesszük. Egyrészt az égi jelekből való tájékozódás és a csillagjóslás minden formája szigorúan megítélt pogány gyakorlatnak minősül az Ószövetségben (lásd pl. Ésa 47,13 stb.). Másrészt azt mondja a csillagról az evangéliumi leírás, hogy vezette a bölcseket: előttük ment Jeruzsálemtől Betlehemig, és "megállt a hely fölött, ahol a gyermek volt" (Máté 2,9). Ez a csillag semmiképpen sem lehetett természetes, ismert csillag.
Mindezeket összegezve azt mondhatjuk tehát, hogy Heródes halála az egyetlen biztos pont, amely valószínűleg i. e. 4. április legelején lehetett. Jézus semmiképpen sem születhetett ezután, de sokkal korábban sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése