MIÉRT A HÚSVÉT ÉS NEM A PÁSZKA SZÓ SZEREPEL A KÁROLI FORDÍTÁSBAN?

Közeledik a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, a húsvét, és talán ezzel függött össze a kérdés, hogy amikor Károli Gáspár lefordította a Bibliát, miért nem a pászka szót használta, hiszen Jézus és a tanítványok még nem a húsvétot, hanem pászkát ünnepeltek? E két ünnep között valóban szoros kapcsolat van, a három nagy keresztény ünnep közül a húsvétnak és a pünkösdnek vannak nyilvánvaló bibliai, egészen pontosan ószövetségi gyökerei. Közös gyökérről beszélünk, a húsvétot mégsem lehet egyszerűen pászka ünnepnek nevezni. Miért? Mi a jelentése az egyiknek és mi a másiknak?

Mielőtt válaszolnánk a feltett kérdésre, szögezzünk le valamit: az ünnep és az ünneplés az emberiség közös kincse. Ezért külsőre számos hasonlóságot fedezhetünk fel a népek és vallások ünnepi szokásai között. Ezért soha ne azt kérdezzük, hogy honnan eredhet egy bizonyos ünnep, hanem azt, hogy az adott közösség milyen tartalommal tölti meg. Mi áll az ünneplés homlokterében? Ez a kérdés, és nem az, hogy más népek és vallási irányzatok milyen ünnepet ülnek azon a napon, amit mi éppen karácsonynak, húsvétnak vagy pünkösdnek nevezünk. Sőt, a helyzet még bonyolultabb, mert egy adott közösségen belül is számos értelmezése lehet egy-egy ünnepnek: augusztus huszadika egyesek szerint Államalapító Szent István ünnepe, mások az új kenyér ünnepének hívják, és volt idő, amikor alkotmány ünnepnek neveztük. Ugyanarról a napról beszélünk, de a tartalom egészen más.

Mi a pászka, mint zsidó ünnep? A zsidó ünnep – a közhiedelemmel ellentétben – nem a pászkáról, azaz a kovásztalan kenyérről kapta nevét, hanem egy olyan héber gyökérszó áll mögötte (pesah), ami az azt jelenti, hogy elkerülni. A pászkaünnep tehát a szó szoros értelmében az „elkerülés ünnepe”. A név arra utal, hogy az egyiptomi szabadulás előtt, a tizedik csapáskor az öldöklő angyal „elkerülte” azokat a házakat, ahol meglátta a bárány vérét az ajtó fölött: „ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és nem ér majd pusztító csapás titeket, amikor megverem Egyiptom földjét” (2Móz 12,13). Isten azt is elrendelte, hogy ezt a napot, amikor a veszedelem elkerülte otthonukat, Izráel népének örök rendelkezés szerint minden évben meg kell ünnepelni (2Móz 12,4). Ehhez szorosan kötődött egy másik ünnep, ami másnap kezdődött, de az évszázadok során eggyé olvadt az előzővel: ez volt a kovásztalan kenyerek ünnepe. Ez hét napig tartott, de az első és a hetedik napon összejövetelt tartottak (2Móz 12,15-20). Ez volt az első nagy zarándok ünnep, amikor mindenkinek Jeruzsálembe kellett zarándokolni, hogy ott tartsa meg az ünnepet. Ezt tette Jézus is.

Az ünnep részletes lefolyását nem írhatom itt le, a lényeget azonban összefoglalja a Tízparancsolat preambuluma: „Én az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából” (2Móz 20,2). Jézus és a tanítványok megtartották ezt az ünnepet. Az ünnep előestjén alapította Jézus az úrvacsorát, s magának az ünnepnek a napján feszítették keresztre. Erre utal Pál apostol, amikor azt írja, hogy „a mi húsévi bárányunk, a Krisztus már feláldoztatott” (1Kor 5,7). Ezzel az egyiptomi szabadulás ünnepe a keresztények számára a megváltás és a bűntől való szabadulás ünnepe lett.

Mit jelent a húsvét? Érdekes helyzettel találkozunk a keresztény kultúrában, mert annak a keresztény ünnepnek, amit mi magyarul húsvétnak nevezünk, a keresztény világban számos elnevezése van. Ezek egy csoportja a héber szóra vezethető vissza, tehát, az elkerülés és a szabadulás ünnepe. Így van ez például a francia nyelvben. Más nyelvekben ősi törzsi (germán) istenségek nevét vitték át a húsvéti ünnepre (angol easter). Egyes szláv nyelvek a feltámadás napjának nevezik az ünnepet. Mi magyarok azzal kapcsoltuk össze, hogy negyven napos, húsmentes böjttel készülünk Jézus halálának és feltámadásának emlékünnepére. A böjt a feltámadás napján fejeződik be, ezért ez az első nap, amikor ismét hús kerül a keresztények asztalára. Az elnevezések tehát különbözőek, de a teológiai tartalom azonos, amit úgy is szoktak nevezni, hogy „a három nap teológiája”, ami Pál apostol szavaival élve azt jelenti, hogy Jézus „halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért” (Rm 4,25).

Miért használta Károli a húsvét szót? Azért, mert ez volt az a magyar szó, ami kifejezte Jézus halálának és feltámadásának a bibliai üzenetét. Károli nem akart mást, mint a Szentírást érthető magyar nyelven az emberek kezébe adni. Ezért igazodott annak a nyelvi közösségének a szóhasználatához, akiket meg akart szólítani. Ezt tették azok a reformátorok, akik más népek nyelvére fordították le a Bibliát, és ezt teszik a bibliafordítók ma is: ahogy változik a nyelv, úgy alakítják saját szóhasználatukat a változó nyelvi adottságokhoz. Az már az írásmagyarázó és a prédikátor feladata, hogy kibontsa az üzenetet, ami a tömören megfogalmazott bibliai mondatokban rejlik.

Dr Szilvási József