Pál tudatában volt, hogy Krisztus előtt kell majd számot adnia szolgálatáról. (2Kor 5:10). Ismerte „az Úr félelmét”, és Krisztus evangéliumáról akarta meggyőzni az embereket (2Kor 5:11), /ÚRK/. Ez a félelem tisztelet és hódolat Krisztus iránt, ezért összekapcsolódik Pálnak Krisztus iránti szeretetével, valamint a bizalmával, hogy Krisztus is szereti őt. Az Ószövetségben Isten félelme azt jelenti, hogy az ember az Úr útján jár, teljes szívéből és lelkéből szereti, szolgálja Őt.
(5Móz 10:12). Most pedig, Izráel, mit kíván tőled Istened, az Úr? Csak azt, hogy Istenedet, az Urat féld, járj mindenben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, /RÚF/)
Pál szolgálatának középpontjában nem önmaga, hanem Krisztus áll. Nem ajánlja önmagát. Dicsekedésének oka Krisztus.
(2Kor 12:9). De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. /RÚF/)
(Gal 6:14), Kijelenti: „Tőlem pedig távol legyen, hogy dicsekedjem, hacsak nem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében” /ÚRK/.
Tehát a korinthusiak alkalma, hogy dicsekedjenek vele (2Kor 5:12) azt jelenti, hogy büszkék Pál Krisztus-központú szolgálatára, ami ellentétes az ellenfelei önző munkálkodásával.
Mit értett Pál a „békéltetés szolgálata” alatt?
(2Kor 5:16-21). Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. (17) Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. (18) Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. (19) Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. (20) Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel! (21) Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. /RÚF/
(Ef 2:13-16). Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek Krisztus vére által. (14) Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, (15) miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. (16) Megbékéltette mindkettőt egy testben Istennel a kereszt által, miután megölte az ellenségeskedést önmagában, /RÚF/
(Kol 1:19-23). Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, (20) és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent a földön és a mennyben úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. (21) Titeket is, akik egykor Istentől elidegenültetek és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, (22) most megbékéltetett emberi testében halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé. (23) Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem. /RÚF/
Krisztus a legfőbb békéltető, ezért bízta ránk „a békéltetés szolgálatát”. (2Kor 5:18) A békéltetés gondolata újból és újból előkerül (2Kor 5:16-21) szakaszában. Pál számára ez rendkívül lényeges elv, és nekünk is annak kell tartanunk.
Isten a Fia engesztelő halála által békéltette meg az emberiséget önmagával. Aki megbékélt Istennel, új teremtés lett (2Kor 5:17), ezért tovább kell adnia „a békéltetés igéjét” (2Kor 5:19), /ÚRK/, Krisztus evangéliumát hirdetve. Ilyen értelemben Krisztus követei vagyunk, „mintha Isten kérne általunk” (2Kor 5:20), /ÚRK/
Gondoljunk bele, mit tett értünk Krisztus! Gondoljuk el, mennyi bűntudat, bűn és kárhoztatás nehezedne ránk, ha nem vállalta volna értünk a keresztet! Hogyan kell hatnia ennek a tudatnak arra, ahogyan a többi emberhez viszonyulunk, főleg azokhoz, akik nem ismerik az Urat?
White idézet: Egyénileg és közösségileg is különösen ünnepélyes munka vár ránk. Naponta fel kell készítenünk szívünket és elménket, hogy teljesíthessük Isten ránk vonatkozó céljait. Az utolsó napok veszélyei állnak előttünk, és ebben a pillanatban dől el mindannyiunk örök sorsa. Mindenkinek olyan jellemet kell kialakítania, amely kiállja az ítélet nagy vizsgáját. Mindenkinek a hűség és az odaadás példáját kell nyújtania abban a gyülekezetben, ahol van.
Az Igét hirdető lelkipásztornak kötelessége olyan népet felkészíteni, amely megáll a kísértések közepette. A gyülekezet tagjai munkálkodjanak együtt a szolgálatban, és az életük tükrözze az igazság elveit. Akkor majd egyetlen szó sem hangzik el, és egyetlen cselekedetre sem kerül sor, amely tévútra vezet másokat, vagy olyan állapotokat okoz, amivel Isten nem érthet egyet.
Megmutatták nekem azokat a veszélyeket és kísértéseket, amelyekkel szembesülünk majd az utolsó időben. Egyedüli világosságunk és megbízható iránymutatónk ebben az időben csak Isten Igéje. Az Ige legyen a tanácsadónk, kövessük hűségesen az utasításait, különben arra ébredünk, hogy saját emberi jellemvonásaink uralnak, és az életünkben megmutatkozik az önzés, ami nem áldás lesz másokra nézve, hanem akadály…
Az elöljáróknak és az atyafiak tanítóinak kötelessége felkészíteni a gyülekezet tagjait a missziómunkára, utána pedig életbe kell ültetniük üzenetünk széles körben végzett hirdetésének dicsőséges munkáját, amely által felrázhatjuk a még meg nem szólított városokat még azon válság beállta előtt, amely során a sátáni ügynökök munkájának következtében a harmadik angyal üzenete előtt most még nyitva álló ajtók bezárulnak…
Isten igazságos ítéletei a végső döntések súlyával nehezednek majd az országra. Ne vesztegeljetek a gyülekezetekben, mindig ugyanazokat az igazságot ismételgetve az embereknek, miközben a bűnben és közönyben élő városokért végzett munkát elhanyagoljátok. Nemsokára lezárul az evangélium hirdetésének lehetősége a városokban. Rázzátok fel a gyülekezet tagjait, hogy egyesült erővel végezzék a jól meghatározott, áldozatkész munkát…
A világ készül a harmadik angyal által hirdetett munka befejezésére. Az igazságnak most kell olyan erővel terjednie, amilyenre évek óta nem volt példa. Mindenütt hirdetni kell a jelenvaló igazságot. – The Upward Look, 274./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése