Szeretnéd, ha megtanítanának egy énekre, amit Isten komponált? Mózes Isten utasítására írta le 5Mózes 31. fejezetének énekszövegét.
(5Móz 31:19-22). Most pedig írjátok le ezt az éneket! Tanítsd meg rá Izráel fiait, add a szájukba, mert ez az ének lesz a tanúm Izráel fiaival szemben. (20) Mert beviszem őt arra a tejjel és mézzel folyó földre, amelyet esküvel ígértem meg atyáinak. Eszik, jóllakik, meghízik, és mégis más istenekhez fordul – azoknak szolgálnak, engem pedig megvetnek –, és megszegi szövetségemet. (21) De amikor rászakad a sok baj és nyomorúság, akkor ez az ének, amely nem megy feledésbe utódai között sem, tanúskodni fog ellene, hogy ismertem szándékát, amelyet már most melenget, mielőtt még bevittem volna arra a földre, amelyet esküvel ígértem neki. (22) Mózes leírta azon a napon ezt az éneket, és megtanította rá Izráel fiait. /RÚF/
A prófétai iratok kapcsán általában nem énekek jutnak eszünkbe, pedig sok zsoltár valójában ihletett ének, még ha nem is közvetlenül maga az Úr diktálta le a szövegüket.
A Biblia három fő módját mutatja be annak, ahogyan a próféták Isten üzeneteit közvetítették:
1) szóban,
2) írásban és
3) szimbolikus cselekményekkel, dramatizálással.
Ezen a héten a Szentírásban található írásokra összpontosítunk. A Biblia Isten Igéjének feljegyzése, ahogyan a hírnökei a saját szavaikkal közvetítették. Ezek között vannak a próféták prédikációi és beszédei is.
Gondoljunk csak bele, hányféle stílusa és műfaja létezik a prófétai írásoknak: elbeszélés, történelem, költemény, panaszdal és levél – csak hogy néhányat említsünk. Kiválasztott férfiak és nők emberi nyelven fejezték ki azt, aminek a közlésére a Szentlélek vezette őket. A héten megnézzük az írásaikat, és azt, hogyan vették igénybe írnokok és más segítők (titkárok) munkáját, valamint mit kell észben tartanunk nehezebb szakaszok tanulmányozásakor.
White idézet: A keleti bölcsek filozófusok voltak; annak a hatalmas és befolyásos nemesi osztálynak tagjai, amely a nemzet vagyonának és tudásának legnagyobb részével rendelkezett… Mialatt ezek a bölcsek az eget kutatták és a csillagok fényes pályájának rejtett titkait igyekeztek kideríteni, bepillanthattak a Teremtő dicsőségébe. Nagyobb világosság után vágyakoztak, és ezért a héber írásokhoz fordultak. Hazájukban őriztek olyan prófétai írásokat, amelyek isteni tanító eljövetelét jövendölték… Az Ószövetség azonban sokkal világosabban jelenti ki a Megváltó eljövetelét. A bölcsek örömmel ébredtek rá, hogy a Messiás eljövetele közel van, és az egész Földet betölti majd Isten dicsőségének ismerete.
A bölcsek rejtélyes égi fényt láttak azon az éjszakán, amikor Isten dicsősége beragyogta a betlehemi dombokat. Amint a fény halványodott, egy fényes csillag jelent meg, és ott maradt az égen… Ez a csillag lenne a Megígért előfutára? (…) Álomban utasítást kaptak, hogy induljanak az újszülött Fejedelem felkeresésére.
Ahogyan Ábrahám Isten felszólítására hit által útra kelt, „nem tudván, hová megy” (Zsid 11:8); ahogyan Izráel hit által követte a felhőoszlopot az Ígéret Földje felé, úgy indultak el ezek a pogány bölcsek is, hogy megkeressék a megígért Megváltót. A Kelet országai bővölködtek kincsekben. A bölcsek sem indultak el üres kézzel. Szokás volt a fejedelmeket, magas rangú személyeket hódolatképpen megajándékozni. A Föld legdrágább ajándékait hozták el annak, akiben megáldatnak a Föld minden nemzetségei. Éjszaka kellett utazniuk, hogy szemmel tarthassák a csillagot. Az utazók a keresett Fejedelemmel kapcsolatos hagyományok és prófétai kijelentések ismételgetésével tették kellemessé az időt. Minden pihenő alatt kutatták a próféciákat; és egyre mélyebben meg voltak győződve arról, hogy Isten vezeti őket. Ennek külső jeleként előttük haladt a csillag, de benső bizonyosságuk is volt a Szentlélek által, aki áthatotta szívüket, és reménnyel töltötte el őket. Hosszú, de örömteli utazás volt ez.
Eljutottak Izráel földjére, leereszkedtek az Olajfák hegyén, és szemük elé tárult Jeruzsálem. De lám a csillag, amely végigvezette őket fáradságos útjukon, megállt a templom felett, azután néhány pillanat múlva eltűnt a szemük elől. Meggyorsították lépteiket, hiszen bizonyosak voltak abban, hogy mindenki a Messiás születésének örömhíréről beszél. Kérdezősködésük azonban hiábavalónak bizonyult. Amint a szent városba értek, a templom felé vették útjukat. Csodálkoztak, amikor senkit sem találtak, aki valamit is tudott volna az újszülött királyról. Kérdéseik nem örömöt, hanem félelemmel vegyes meglepetést, sőt megvetést keltettek…
A bölcsek egyedül távoztak Jeruzsálemből. Leszállt az est, amikor elhagyták Jeruzsálem kapuit, de nagy örömükre ismét megpillantották a csillagot, amely Betlehembe vezette őket. – Jézus élete, 59-60, 63./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése