Hit, Remény és Szeretet

 

Eddig megtanultuk, hogy a szeretet türelmes, jóságos, örül, tartós, hisz, remél és kitart, mert Jézusban mind benne vannak ezek a tulajdonságok. Észrevesszük mindezt benne, és a következő lépés az, hogy igyekszünk követni a példáját. Ezt kívánta Pál a korinthusiaknak. Viszont ha elvesszük a „nem” szót a szeretet nyolc negatív megfogalmazásából, „igazán jó leírást kapunk arról, hogy milyen magatartás jellemezte gyülekezeti köreiket: irigység, kérkedés, felfuvalkodottság, szégyenletes viselkedés, önzés, ingerlékenység és mások hibáinak keresése. Pál a korinthusi helyzethez igazította a szóválasztását”. (Verlyn D. Verbrugge: 1Corinthians. The Expositor’s Bible Commentary: Romans-Galatians. Grand Rapids, MI, 2008, Zondervan, 372./old.) 

A korinthusiaknak még sok mindent meg kellett tanulniuk, mint ahogy nekünk is. Miután Pál körüljárta, hogy mit tesz és mit nem tesz a szeretet, a szakaszt azzal zárja, hogy a szeretet örök. Olvasóit őszinte szeretet gyakorlására kívánja késztetni. Egy nap többé már nem lesz szükség próféciákra, mind egy nyelvet beszélünk majd, a hiányos emberi tudás helyét felváltja Isten egészen új ismerete. 

(1Kor 13:12). Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. /RÚF/ 

A Lélek ajándékai csak akkor szűnnek meg, amikor beteljesültek azok a célok, amelyek miatt léteztek.

 (1Kor 13:10) Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. /RÚF/ 

„A szeretet soha el nem fogy”. (1Kor 13:8). A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. /RÚF/ 

Krisztus eljövetelekor a hit helyét átveszi a látás (2Kor 5:7. mert hitben járunk, nem látásban. /RÚF/, és valóság lesz, amit oly régen reméltünk.

  (Róm 8:24. Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység, hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? /RÚF/) 

A szeretet pedig megmarad a háromszemélyű egy Isten jellemének jeleként. Viszont bizonyos értelemben a hit és a remény is örökké tart. A hit az üdvösség tapasztalataként 

(Róm 4:3). De mit mond az Írás? „Hitt Ábrahám Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul.” /RÚF/, a remény pedig a megváltottak örök tapasztalata lesz az új földön előttünk álló új örömök és ismeret vágyaként, várásaként. A szeretet, Isten szeretete azonban minden felett áll örökké. Nagyon hamar lesz, amikor szemtől szemben meglátjuk majd Urunkat. 

(1Kor 13:12). Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. /RÚF/

 Amíg ez a nap elérkezik, határozza meg ez a három érték az életünket: hit, remény és szeretet! Ezek jelképezik a keresztény élet teljességét a Lélek által, ezért is utalnak rájuk gyakran a keresztények. 

(Róm 5:1-5). Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. (2) Őáltala járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk Isten dicsőségében. (3) Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, (4) az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; (5) a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által. /RÚF/

(Gal 5:5-6). Mi ugyanis a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét. (6) Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit. /RÚF/; 

(Ef 1:15, 18). Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, (18) és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, /RÚF/; 

(Ef 4:1-5). Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, (2) teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, (3) igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. (4) Egy a tes, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: (5) egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, /RÚF/ 

Azonban a legnagyobb a szeretet, hiszen ezzel az erénnyel mutatja be a Biblia Istent, a természetét. 

(1Jn 4:8). aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet. /RÚF/

Időzzünk még annál a kijelentésnél, hogy „az Isten szeretet” (1Jn 4:8)! Pontosan hogyan értsük ennek a jelentését? Ezt ugyan csak részben vagyunk képesek felfogni, miért különösen jó hír mégis a számunkra? 

White idézet: Az Úr útjainak a megismerése fejlődik és folyamatosan fejlődni fog. A hitehagyás és a hiedelmek azonban a lázadás és törvénytelenség zsákruhájába öltöztetik a világot. A különféle irodalmak és az olcsó képzelgések úgy hullnak az emberekre, mint ősszel a falevelek, így az elméjüket értéktelen, istentelen dolgokkal árasztják el, ezért már nem marad hely az egészséges olvasmányokra. Félreteszik és közönnyel kezelik Isten Igéjét és mindazt, ami az az embert kiemelhetné romlottságából. 

Csak Isten Igéje tartalmazza az igazságot, és mindazok, akik hirdetik Isten jelevaló igazságát, az örökkévalóságért munkálkodnak. Akik Isten Igéjét helyezik az elmébe és a szívbe, Isten és a menny oldalára helyezkednek. Szív a szív és kéz a kéz mellett állnak ki a szent, feddhetetlen és örökkévaló dolgok védelmében. Ám akik szavaikkal, írásaikkal és hangjukkal tévtanokat terjesztenek, és elnyomják az igazsághoz ragaszkodókat, a nagy hitehagyó oldalára állnak a gonoszokkal együtt. Azt mondja róluk az Ige, hogy „nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén”. Mindkét táborhoz tartozók az idők végéig fognak munkálkodni. 

Minden erőnk az Istené, hiszen Ő teremtett és megváltott. Erejének bizonyos mértékét adta mindannyiunknak, és elvárja, hogy használjuk fel az igazságért. Így kell világítanunk. A keresztény minden erejével álljon az Úr mellé. „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet.” A hit túllát az elkeserítő helyzeteken, és belekapaszkodik a láthatatlanba, a Mindenhatóba, ezért nem lehet őt becsapni. A hit, a remény és a szeretet testvérek, és a cselekedetekben tökéletesen összefonódnak, hogy világíthassanak az erkölcsi sötétség közepette. A gyermekeket és a fiatalokat fel kell készíteni, a tudatlanokat pedig kitartóan kell tanítani, hogy megismerjék az igazságot. Pontról pontra kell megismertetnünk azt velük. – This Day with God, 131./old. 

„Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13:13) Ez a szeretet tökéletesen kifejeződött Krisztus életében. Ő bűnös és romlott állapotunkban is szeretett minket. A fájdalmak mélységébe szállt le, hogy tévelygő földi fiait és lányait felemelhesse. Hosszútűrése és lelkesedése nem lankadt el. A büszke, megtéretlen és hálátlan szívek által visszautasított irgalmának hullámai minden alkalommal még erőteljesebb szeretethullámban tértek vissza. 

Akit Krisztus szerelme szorongat, elmegy és segítséget nyújt a rászorulóknak, bátorítja a megszomorodottakat, és a bűnösöknek bemutatja az isteni eszményképet, hogy aztán hozzá vezesse őket. Csak egyedül Ő képes segíteni a mennyei eszménykép elérésében. – Mennyei helyeken, 231./old. (aug. 15.) 

Jézusban mutatkozik meg a szeretet a maga teljességében

 

(1Korinthus 13:1-13). Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. (2) És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. (3) És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. (4) A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. (5) Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. (6) Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. (7) Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. (8) A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. (9) Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. (10) Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. (11) Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. (12) Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. (13) Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. /RÚF/ 

(1Kor 13:4-7) szakaszát olvasva talán elkeserít, hogy kisebb-nagyobb mértékben nem találjuk meg magunkban a szeretet minden jellemzőjét. Valószínűleg Pál Jézus személyére gondolva írta le (1Korinthus 13. fejezetét). Csak benne volt meg tökéletesen a szeretet minden jellemzője. Végső soron tehát amit Pál a szeretetről ír, azzal Jézus képét vázolja fel.  

(Jn 13:1, 34). Közeledett a páska ünnepe, és Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához. Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. (34) Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! /RÚF/ 

(Jn 15:9, 12). Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben! (12) Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. /RÚF/ 

(1Tim 1:14), De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. /RÚF/ 

(2Tim 1:7, 13). Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. (13) Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. /RÚF/ 

(1Jn 3:16). Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. /RÚF/ 

(1Jn 4:7-12, 19-21). Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; (8) aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet. (9) Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. (10) Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (11) Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. (12) Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. (19) Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. (20) Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. (21) Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. /RÚF/ 

Az Isten szeretet. 

(1Jn 4:8). aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet. /RÚF/

 Annyira szeret bennünket, hogy odaadta értünk egyetlen Fiát. 

(Jn 3:16). Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. /RÚF/

 Jézusban mutatkozik meg ez a szeretet a maga teljességében,

 (Zsid 1:3. Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. /RÚF/

 Ha azt akarjuk megtudni, hogyan fejezi ki magát a szeretet, hosszasan kell néznünk Jézusra. Jól megfigyelve Őt az Újszövetségben, rájövünk, hogy (1Korinthus 13. fejezetének) minden pozitív jellemzője megmutatkozik benne. 

Jézus türelmes. „De azért könyörült rajtam, hogy Krisztus Jézus bennem mutassa meg legelőbb teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, akik majd hisznek benne az örök életre”. (1Tim 1:16), /ÚRK/ 

Jézus jóságos. A Bibliában az áll, hogy „jóságos az Úr”. (1Pt 2:3) Az Úr itt Jézusra vonatkozik. A görög khrésztosz („jóságos”) szó ugyanabból a gyökből ered, mint (1Kor 13:4) versében használt khrészteuomai („jóságosan viselkedik”) ige. 

Jézus örül az igazságnak. Örömmel töltötte el az Atya akaratának követése és az, hogy érezte a szeretetét. 

(Jn 15:9-11). Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben! (10) Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. (11) Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen. /RÚF/;

 (Jn 17:12-14). Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. (13) Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. (14) Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. /RÚF/

Jézus mindent elszenvedett. „…keresztet szenvedett… ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől”  ...  és ezt az előtte álló örömért tette. 

(Zsid 12:2-3) Senki nem szenvedett annyit, mint Ő 

(Fil 2:8). megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. /RÚF/, 

Jézus mindent hisz. Amikor Anániás megkérdőjelezte Pál megtérésének őszinteségét 

(ApCsel 9:13-14). Anániás így válaszolt: Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, (14) és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet. /RÚF/], 

Jézus így felelt neki: „ő nekem választott eszközöm”. (ApCsel 9:15), /ÚRK/ 

Nem csupán azt látja az emberekben, amilyenek, hanem azt is, amilyenné válhatnak az Ő ereje által. 

Még hogyan mutatta be Jézus az igazi szeretetet?

White idézet: Isten törvénye a jellegénél fogva változhatatlan. Alkotója akaratát és jellemét nyilatkoztatja ki. Isten a szeretet, és törvénye is szeretet. A törvény két nagy elve: az Isten iránti szeretet és az ember iránti szeretet… Isten jelleme az igazság és az igazságosság; ilyen a törvénye is. 

Kezdetben Isten az embert saját képmására teremtette. Az ember tökéletes összhangban élt a természettel és Isten törvényével. Az igazságosság elvei a szívébe voltak írva. A bűn azonban elidegenítette Alkotójától. Már nem tükrözte Isten képmását. Szíve szembefordult Isten törvényének elveivel… De »úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta«, hogy az ember megbékülhessen Istennel, és Krisztus érdemei által újra összhangba kerüljön Alkotójával. Az emberi szívnek meg kell újulnia Isten kegyelme által; felülről kell új életet kapnia. Ez a változás az újjászületés. – Isten csodálatos kegyelme, 20./old. (jan. 12.) 

„Isten a szeretet.” Lénye, törvénye szeretet. Mindig így volt, mindig így lesz… A teremtő hatalom minden megnyilvánulása a végtelen szeretet kifejezése. Isten kormányzata magába foglalja az áldás teljességét az összes teremtett lény számára… 

A nyár és tél, vetés és aratás, nappal és éjszaka Isten hatalma által követik rendben egymást. A növényzet a szavára növekszik, fejlődik. A fák ágai a szavára rügyeznek ki, s a virágok az Ő szavára nyílnak. Minden jó, amiben részesülünk: a fény, a csapadék, a táplálék, életünk minden perce a szeretet ajándéka. 

A jó és gonosz közti küzdelem története, a mennyei lázadás kezdetétől a végső megdöntéséig és a bűn teljes kiirtásáig szintén Isten változatlan szeretetének kinyilvánítása. 

Krisztus ajándéka ismerteti meg velünk az Atya szívét. 

Isten egyszülött Fiát adta ajándékul a világnak. Ilyen alapon egyetlen másik bolygó lakója sem mondhatja, hogy Isten tehetett volna többet is az emberért szeretetének kifejezéseként. Minden emberi számítást felülmúló áldozatot hozott. 

Ezreknek és ezreknek van téves felfogásuk Istenről és jelleméről. Ugyanolyan hamis istent szolgálnak ők, mint a Baál hívei. Az igaz Istent imádjuk-e, ahogyan Igéje, Krisztus és a természet kijelentik Őt, vagy pedig valamiféle bölcseleti bálványt, amelyet Isten helyére tettünk? A mi Istenünk az igazság Istene. Trónjának oszlopai az igazság és a könyörület. Ő a szeretet és a gyengéd irgalom Istene. Ilyennek ismertük meg Őt Fiában, Megváltónkban. A türelem és hosszútűrés Istenét csodáljuk, és törekszünk átvenni a jellemét, mert Ő az igaz Isten. – The Faith I Live By, 59./old. 

Amit a szeretet nem tesz

 (1Kor 13:4-7). A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. (5) Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. (6) Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. (7) Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. /RÚF/ 

1. „nem irigykedik” (dzéloó). A dzéloó szó pozitív értelmű is lehet: „törekedjetek (dzéloó) a fontosabb kegyelmi ajándékokra” 

(1Kor 12:31), /RÚF/; „kívánjátok (dzéloó) a lelki ajándékokat”. 

(1Kor 14:1). Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok. /RÚF/ 

Itt azonban negatív értelmű, mint versében.

(ApCsel 7:9). Az ősatyák pedig féltékenykedtek Józsefre, és eladták Egyiptomba, de Isten vele volt. /RÚF/) 

 Vágyni a lelki ajándékokra jó, de a tehetséges emberek irigylése nem az, mert az megoszláshoz vezet. 

(1Kor 3:3). mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? /RÚF/ 

2. „nem kérkedik” (perpereuomai). A perpereuomai ige az arrogancia, a másoktól jövő elismerés vágyának gondolatát hordozza. A szeretet azonban nem önmagára fókuszál, ami még világosabban látszik a következőkben. 

3. „nem fuvalkodik fel” (phüszioó). A phüszioó ige előfordul  versében, Pál nevezetes kijelentésében, miszerint „Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.”

(1Kor 8:1). (Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete: az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. /RÚF/) 

4. „nem cselekszik éktelenül” (aszkhémoneó). Az aszkhémoneó ige elég tág értelmű, de többnyire azt jelenti, hogy valaki a társadalmi és erkölcsi normákkal ellentétesen jár el, gyalázatos, szégyenletes, illetlen vagy helytelen módon. Pál valószínűleg Korinthusban az „erősek” táborának az „erőtelenekkel” szembeni arrogáns, durva magatartására utal. 

(1Kor 4:10). Mi bolondok vagyunk Krisztusért, ti pedig okosak Krisztusban, mi erőtlenek, ti pedig erősek, ti megbecsültek, mi pedig megvetettek. /RÚF/; 

(1Korinthus 8:1-13). Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete: az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. (2) Ha valaki azt gondolja, hogy ismer valamit, az még semmit sem ismert meg úgy, ahogyan ismerni kell. (3) De ha valaki szereti Istent, azt már ismeri Isten. (4) Ami tehát a bálványáldozati hús evését illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy. (5) Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, (6) nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala. (7) Viszont nem mindenkiben van meg ez az ismeret, sőt némelyek a bálványimádás régi szokása szerint a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik. (8) Az étel pedig nem visz minket Istenhez közelebb; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk. (9) De vigyázzatok, nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést váltson ki az erőtlenek között. (10) Mert ha valaki látja, hogy te, akinek ismereted van, a bálványtemplom asztalánál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodni arra, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? (11) És így ismereteddel vesztét okozod erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt. (12) Így amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. (13) Ezért tehát, ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam. /RÚF/]

5. „nem keresi a maga hasznát”. (dzéteó) Ez hasonló ahhoz, amit 1Kor 10:24 versében mond Pál:

 (1Kor 10:24) Senki se a maga javát keresse, hanem a másét. (ÚRK) 

A szeretet másokért lemond arról, amihez joga lenne. 

6. „nem gerjed haragra” (paroxünó). A paroxünó ige belső izgalmi állapotot jelez, amikor az ember könnyen haragra gerjeszthető. Ez azt jelenti, hogy a szeretet nem indulatos, dühös természetű vagy ingerlékeny. 

7. „nem rója fel a gonoszt”.(logidzomai) A logidzomai ige jelentése itt a számvetés gondolatára utal, és azt érti ez alatt, hogy a szeretet nem tartja számon az ellene elkövetett rosszakat. Más szóval, a szeretet megbocsátó. 

8. „nem örül a hamisságnak”. (khairó)A szeretet nem vezet listát a másik által elkövetett rossz dolgokról, és az örömét sem leli azokban. Amikor igazán szeretünk másokat, nem örülünk a hibáiknak, inkább igyekszünk segíteni nekik.

White idézet: Azok, akik mások figyelmét saját jócselekedeteikre akarják irányítani, és folyton ártatlanságukról beszélnek, a lelki életben elért eredményeiket hangoztatják, csak saját lelküket csalják meg. Az egészséges ember, akinek elegendő képessége van hivatása teljesítésére, és napról napra megfelel kötelességének, aki állandóan jókedvű, és akinek arca viruló színben van, nem igyekszik mindazok figyelmét testi erejére és egészségére felhívni, akikkel találkozik. Egészség és testi erő életének oly természetes tartozéka, hogy azok áldásainak alig van tudatában. 

Ez áll az igazán jámbor emberre is. Jóságának és életszentségének nincsen tudatában. Az igaz hit alapelvei életforrásává és szokásává lettek úgy, hogy részére épp olyan természetes dolog a Lélek gyümölcseit teremni, mint amilyen természetes, hogy a fügefa fügét és a rózsabokor rózsát terem. Természetét olyan tökéletesen áthatja Isten és embertársai iránti szeretet, hogy készséges szívvel végzi Krisztus munkáját. 

Aki befolyása alá kerül, azonnal meggyőződik keresztény életének szépségéről, tisztaságáról, s bár ő maga nincs is tudatában; mert tökéletes összhangban van szokásaival és hajlamaival. Isteni világosságért könyörög és örömmel jár világosságban. Étele és itala: hogy mennyei Atyja akaratát teljesítse. Élete Istenben van elrejtve Krisztussal. Ezzel nem dicsekszik, s látszólag még tudatában sincs erényének. Isten az alázatosakban és szelídekben gyönyörködik, akik híven követik a Mester lábnyomát Az angyalok vonzódnak hozzájuk és szívesen szolgálnak nekik. Az ilyen keresztényeket lebecsülhetik azok, akik magasztosabb tulajdonságokra tartanak igényt és jócselekedeteikkel kérkednek, de a mennyei angyalok szeretettel veszik körül őket – tűzfal gyanánt. – Megszentelt élet, 12-13./old. 

Akik megszentelődtek az igazság által, arról tesznek bizonyságot, hogy az életük megújult, és készülnek a mennyei átköltözésre. Amíg azonban életüket irigység, büszkeség és kételyek uralják, Krisztus nem lakozhat a szívükben. Lelkükben nincs jelen az Ő szeretete. 

Az isteni természet részesei keresztre szegezték az önfelmagasztaláshoz vezető büszkeség és önigazultság lelkületét. Helyébe viszont beköltözött Krisztus Lelke, hogy az életük megteremhesse a Lélek gyümölcseit. Krisztus lelkületével rendelkezve, az Ő követőiként felfedezik jellemének kegyelmi ajándékait. 

Ennél kevesebbet nem fogadhat el Isten az embertől. Semmi más nem fogja megtisztítani és szentté tenni a jellemét, hogy beléphessen a mennybe. Amint az ember felöltözi Krisztust, a változás meglátszik a lelkületében, a szavaiban és tetteiben is, és mennyei légkör veszi körül a lelkét, mivel Krisztus őbenne lakozik. – This Day with God, 118./old. 

Amit a szeretet tesz

 1Kor 13:4-7. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. (5) Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. (6) Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. (7) Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. /RÚF/

 ... a fejezet szíve. Itt Pál a szeretet tulajdonságaira összpontosít, bemutatva, hogy milyen és milyen nem, mit tesz és mit nem. Megszemélyesíti a szeretetet, és így jobban belepillanthatunk, hogyan viselkedik az, aki a Lélektől jövő szeretettel teljes. Ebben az ábrázolásban Pál egy sor igét használ, számára a szeretet inkább cselekvés, mint érzés vagy érzelem. 

Milyen tehát a szeretet, mit tesz?

1. „hosszútűrő” (makrothümeó). A makrothümeó azt jelenti, hogy türelmet gyakorol, még próbára tévő helyzetekben is. A hosszútűrés kiemeli egymás „elszenvedésének” képességét

 (Ef 4:2). teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, /RÚF/

2. „jóságos” (khrészteuomai). A khrészteuomai csak itt fordul elő az Újszövetségben, de a szó gyökéből származó más szavak gyakoriak. A Septuagintában (az Ószövetség görög fordításában) az ebből a szógyökből származó szavak többször előfordulnak a Zsoltárokban, Isten jóságára utalva, könyörülete összefüggésében.

(Zsolt 145:9). Jó az Úr mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez. /RÚF/ Amikor Pál azt írja, hogy a szeretet jóságos, azt fejezi ki, hogy a másik ember iránti szeretetben követnünk kell Isten felénk irányuló jóságának és irgalmának példáját.

3. „együtt örül (szünkhairó) az igazsággal”. A szünkhairó arra utal, hogy valaki képes a másik emberrel együtt örülni. 

(Lk 1:58). Meghallották a szomszédai és a rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és vele együtt örültek. /RÚF/; 

(Lk 15:6, 9). hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. (9) Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. /RÚF/; 

(1Kor 12:26). És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. /RÚF/; 

(Fil 2:17-18). Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; (18) de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt! /RÚF/ 

4. „mindent elfedez” (sztegó). A teológusok vitatják, a sztegó szó azt jelentie, hogy „elfedez”, valamit bizalmasan megtart (amiben benne van a védelmezés érzete is), vagy inkább „kibír”, a nehézségeknek ellenáll jelentéssel. Az elviselés fogalma világosan benne van 

(1Kor 9:12). (Ha mások részesedhetnek ezekből, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk ezzel a joggal, hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk Krisztus evangéliuma elé. /RÚF/) 

versében, ami miatt a legtöbb magyarázó és bibliafordító valószínűbbnek tartja a második lehetőséget. 

5. „mindent hisz” (piszteuó). A piszteuó ugyanabból a gyökből ered, mint a hitet jelentő görög szó (pisztisz). 1Korinthus 13. fejezetének összefüggésében ez azt fejezi ki, hogy jót feltételez a másikról. 

6. „mindent remél” (elpidzó). Az Újszövetségben az elpidzó ige mindig olyan hitre vagy váradalomra utal, hogy valami jó fog történni. 

7. „mindent eltűr” (hüpomenó). Valószínűleg nincs különbség a sztegó és a hüpomenó szavak jelentése között 

(1Kor 13:7). (Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. /RÚF/) 

versében, hiszen a nehéz körülmények közötti kitartásra utaló szinonimák. Pál a vers végén a hüpomenó szót a sztegó ismétlése helyett használhatta. Ugyanazt a fogalmat más szavakkal kifejezve a figyelmet a hitre és a reményre összepontosítja. Vagyis hit és reménység által tart ki a szeretet.

White idézet: Isten igazsága felemeli befogadóját, ízlését megfinomítja, ítélőképességét megszenteli. A keresztény jelleme szent, modora kellemes, szavai rosszindulattól mentesek. Állandó erőfeszítéssel arra kell törekedni, hogy annak a közösségnek a modorát utánozza, amelynek egykor reményei szerint tagja lesz, a soha el nem bukott angyalok társaságáét. 

Senki sem lehet keresztény Krisztus lelkülete nélkül, és ha krisztusi lelkülete van, akkor az kedves szavakban, gondos és udvarias magaviseletben nyilvánul meg… A külső változás bizonyítja a belsőt. Az igazság az, amely megszentel és csiszol. A szívbe jutva titkos erőként hat, és átalakítja a jellemet. Azok, akik Krisztus követőinek vallják magukat, de gorombák, mogorvák, udvariatlanok szóban és viselkedésben, nem tanultak Jézustól. Az indulatos, büszke és hibakereső ember nem keresztény, hiszen kereszténynek lenni azt jeleni: Krisztushoz hasonlítani. 

Sokan, akik boldogságra vágynak, csalódnak, mert ott keresik, ahol sosem fogják megtalálni, és számos bűnös jellemvonást, önző érzést tűrnek meg az életükben. A kis kötelességek és az apró udvariasságok elhanyagolása révén azokat az elveket hágják át, amelyeknek gyakorlása boldoggá tehetné őket. Az igazi boldogság nem az én kielégítésében rejlik, hanem a kötelességteljesítésben. Isten az ember boldogságát akarja. Ez okból adta a törvényt meghatározó elveket, hogy engedelmeskedve boldog lehessen otthonában és az emberek között. Ha megőrzi erkölcsi tartását, elvhű, és szabadon rendelkezik minden képességével, az ember nem lehet boldogtalan. Istenbe kapaszkodik, szíve pedig megtelik békével és örömmel, a lelki élete virul még hitetlen és romlott környezetben is. 

Kedves szavai, kellemes megjelenése, derűs arca szinte ellenállhatatlan vonzerőt és befolyást kölcsönöz a kereszténynek. Krisztus vallása a szívben még a legszerényebb foglalkozású keresztény szavainak is tapintatot, viselkedésének pedig meggyőző erőt ad. Az ember igazi méltósága az önmagáról megfeledkező lelkületben van, a derűs fényben, békében és örömben, amellyel másokkal szemben megnyilvánul. Ily módon tiszteletet vív ki magának, növeli hasznavehetőségét, és mindez nem kerül szinte semmibe. Aki így tesz, az sohasem fog amiatt panaszkodni, hogy nem kezelik az őt megillető tisztelettel. A Biblia szabályait a szívbe kell vésni, és ezek szerint kell élnünk minden nap. – Krisztusi élet, 305./old. (okt. 18.) 

Ne azzal kezdjük, hogy egymást próbáljuk szeretni. Krisztus szeretete a szívben – erre van szükségünk. Ha Krisztusban eltemetjük énünket, az igaz szeretet önkéntelenül kibuggyan. 

Türelmes elnézéssel hódítani tudunk. A szolgálat türelme hoz békességet a léleknek. Isten népének jólétét az alázatos, szorgalmas és hű fáradozók mozdítják elő. A szeretet és bátorítás szava könnyebben megszelídíti a lobbanékony természetet és a csökönyösséget, mint a tévelygő fejére halmozható összes vádaskodás és gáncsolás. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 7. köt., 266./old.

A szeretet nélkülözhetetlen

(1Korinthus 13:1-13). Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. (2) És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. (3) És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. (4) A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. (5) Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. (6) Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. (7) Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. (8)A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. (9) Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. (10) Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. (11) Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. (12) Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. (13) Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. /RÚF/

Pál nem azt mondja, hogy nincs haszna a nyelveknek (1Kor 13:1), a prófétálásnak, az értelemnek, a tudásnak, a hitnek (1Kor 13:2) és a jótékonyságnak. (1Kor 13:3) Csak akkor haszontalanok ezek az ajándékok, ha nem a szeretet a mozgatóerejük.

A szeretet, amiről Pál itt beszél, nem olyan mondatokkal fejezhető ki például, hogy „Szeretem az epret”, vagy „Szeretem a barátaimat”, sőt még azzal sem, hogy „Szeretem a házastársamat és a gyerekeimet.” Nem is arról a szeretetről szól, amit a filmekben látni. Nem, itt nem a szerelemről van szó, noha (1Korinthus 13. fejezetét) gyakran idézik esküvői szertartásokon.

Ez a szeretet nem redukálható pusztán gyengédségre, jótékonyságra, erényre, jóindulatra, bár kisebb-nagyobb mértékben ezek mind benne vannak. Ez különös kegyelem, amit a Szentlélek áraszt ránk; (1Korinthus 13. fejezetében) a Szentlélektől származó indíttatás, ami arra késztet, hogy gyengéden, jótékonyan, erényesen és jóindulatúan cselekedjünk. Krisztus és a felebarátaink iránti teljes elköteleződést jelent tetteinkben, érzéseinkben és gondolatainkban.

(Mt 24:12). Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, sokakban meghidegül a szeretet. /RÚF/

Az agapé szeretet ezért annyira lényeges és szükséges. Krisztus hatalmából történhet meg, hogy nem hidegül meg a szeretet az otthonunkban, a gyülekezetünkben, a környezetünkben. A kereszten értünk meghalt Krisztus példája áll előttünk. Vajon mi fejezhetné ki jobban és erősebben ezt a fajta szeretetet? Természetesen mi soha nem tudjuk éppen ezt tanúsítani, Isten kegyelméből azonban törekednünk kell arra, hogy a mi életünkben is megmutatkozzon, amennyire csak lehet.

Említsünk példákat, amikor az ilyen szeretet különösen erős, pozitív hatást gyakorolhatott valakire, akinek igen nagy szüksége volt rá!

White idézet: A legmagasztosabb és legünnepélyesebb feladat erkölcsi szempontból méltóvá válni a szentek boldog és feddhetetlen közösségére… Csak Isten Igéjéhez igazodva reménykedhetünk abban, hogy eljutunk a „Krisztus teljességének mértékére”. Mindazonáltal ezt meg kell tennünk, különben sosem jutunk a mennybe. A szív tisztasága és szentsége nélkül nem nyerhetjük el az örök élet dicső koronáját.

A lelki életet csak a mennyel, Krisztussal és Istennel kapcsolatos érzelmeink helyes útra terelése által lehet fenntartani. A megtérés és a krisztusi megbocsátásba vetett hit elengedhetetlen, de nem elég… A keresztény élet csupán a kezdet. Az apostol bátorítja a keresztényt, hogy haladjon előre a tökéletesség útján. Minden gondolatát vesse alá a Krisztus iránti engedelmességnek. Ha hiszünk Jézusban, szívesen gondolunk rá, róla beszélünk és hozzá imádkozunk. Mindennél jobban szeretjük Őt. Azt kedveljük, amit Krisztus kedvel, és azt gyűlöljük, amit Ő is gyűlöl…

A keresztény élet nem zsákutca, ezért mindenkor fejlődnie, haladnia kell előre. Krisztus iránti szeretetünknek pedig folyton erősödnie kell…

Testvéreim és testvérnőim, lelketeket betöltötte az Isten iránti szeretet? Sokan közületek még nem értitek tisztán Krisztus jellemét, de a lelketek már repes az örömtől. A Megváltó szeretetének teljesebb és mélyebb érzésére vágytok, szeretnétek szorosabban megízlelni az Ő kedvességét. Nem vagytok megelégedve, de ne csüggedjetek el. Adjátok át Jézusnak legjobb és legszentebb érzelmeiteket. Minden fénysugarat igazi kincsként gyűjtsetek be. Értékeljétek lelketek Isten utáni minden vágyát. Ápoljatok lelki és szent gondolatokat… Igyekezzetek elérni a menny által elvárt felnőtt kort…

Árat kell fizetnünk azért, hogy keresztény tapasztalatra és igazi, nemes jellemre tegyünk szert… A fehér ruhába öltözött megváltottak seregét csak olyanok alkotják majd, akik megmosták és meg fehérítették ruháikat a Bárány vérében. – Our High Calling, 338./old.

Az élet Isten ajándéka. Azért kaptuk, hogy az Ő szolgálatában használjuk. Isten akarata, hogy gondoskodjunk a testünkről, és értékeljük működését. Éppúgy rendelkezünk testi, mint szellemi adottságokkal. Vágyunk és indítékunk a testünkből indul ki, ezért semmi olyat nem szabad tennünk, amivel megrontanánk ezt a számunkra kirendelt tulajdont. Életünket a lehető legjobb fizikai állapotban és lelki befolyás alatt kell tartanunk, hogy talentumainkat a megfelelő módon használjuk fel. Olvassuk el: 1Kor 6:13. Az eledel a gyomorért van, a gyomor pedig az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. (RÚF)

Testünk Istené. Krisztus éppúgy megfizette testünk, mint lelkünk megváltásának árát… Isten gondoskodik az emberi szervezet működéséről, és ebben együtt kell működnünk vele. Az Isten iránti szeret elengedhetetlen az igazi élet és jó egészség szempontjából. Az egészség érdekében a szívünket reménynek, szeretetnek és örömnek kell betöltenie. – Isten csodálatos kegyelme, 147./old. (máj. 19.)

A szeretet, amikor Krisztus hit által a szívben lakozik

 „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13:13)

A szeretet mindent legyőzhet – ezért annyi a mondanivalója Pálnak erről. A szeretet kifejezésére az agapaó szócsalád a leggyakoribb az Újszövetségben, százharmincötnél is többször fordul elő a leveleiben. Ez a szó összes újszövetségi előfordulásainak csaknem felét jelenti, ami elég sokat elárul arról, hogy mi a központi témája Pál Korinthusba küldött leveleinek.

Az Újtestamentum több jelentős verse foglalkozik a szeretettel, mint pl.

(Róm 8:35-39). Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? (36) Amint meg van írva: „Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat.” (37) De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. (38) Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, (39) sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. /RÚF/;

(1Kor 2:9). Hanem amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” /RÚF/; 1Kor 8:3. De ha valaki szereti Istent, azt már ismeri Isten. /RÚF/;

(Gal 2:20). Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. /RÚF/;

(1Thessz 3:12). titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket. /RÚF/

Viszont egyik sem fogható 1Korinthus 13. fejezetéhez.

(1Korinthus 13:1-13). Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. (2) És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. (3) És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. (4) A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. (5) Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. (6) Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. (7) Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. (8) A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. (9) Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. (10) Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. (11) Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. (12) Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. (13) Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. /RÚF/

A szeretet nélkül értéktelen minden, még a lelki dolgok is.

A szeretet nem annyira érzelem, mint inkább egy alapállás, hozzáállás, aminek kifejezésre kell jutnia az életünkben, tetteinkben és szavainkban, máskülönben semmit sem jelent.

Hogy milyen is a szeretet igazán, mit tesz, az teljes egészében Jézus életében mutatkozott meg.

White idézet: Amikor a keresztény aláveti magát a keresztség magasztos szertartásának, az univerzum három legnagyobb hatalma – az Atya, a Fiú és a Szentlélek – jóváhagyását fejezi ki ezzel az aktussal szemben, és ígéretet tesz, hogy gyakorolni fogja tekintélyét érdekében, míg törekedni fog felmagasztalni Istent. Eltemettetik Krisztus halálában, és feltámad egy új életre.

A menny három legnagyobb hatalma megígéri, hogy biztosítani fogja a keresztény számára azt a támogatást, amelyre szüksége van. A Lélek a kőszívet hússzívvé változtatja. Isten Igéjét magáévá téve a keresztény olyan tapasztalatot szerez, amely hasonlítani fog az isteni modellhez. Amikor Krisztus hit által a szívben lakozik, a keresztény Isten temploma lesz. Krisztus nem lakik a bűnös ember szívében, hanem csak ott, ahol az egyén alárendeli magát a menny befolyásának.

Az a világosság, amelyet az igazi keresztény terjeszt, bizonyságot tesz a Krisztussal való egységről. Az én meghal, Krisztus pedig feltámad benne… „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van.” (1Jn 3:2) Akkor azok, akiknek élete el volt rejtve Krisztusban, akik ezen a földön megharcolták a hitnek szép harcát, együtt fognak ragyogni Isten országában a Megváltó dicsőségével.

Testvéreim, Isten célja veletek az, hogy életetek által mások jobbá váljanak, hogy megmutatkozzon bennetek Krisztus képmása, a dicsőség reménysége. Célja az, hogy Pál apostollal együtt elmondhassátok: „élek…de nem én, hanem él bennem a Krisztus.” (Gal 2:20) Teljes megelégedettséggel, Krisztus szeretetében megpihenve, azzal a hittel, hogy Megváltónk és Életadónk munkálkodni fog lelketek üdvösségéért, tudni fogjátok, mit jelent megállni a láthatatlan Isten előtt, miközben egyre közelebb kerültök hozzá… Az a megelégedettség, amelyet Krisztus ad, egy végtelen ajándék, mely drágább az aranynál, ezüstnél és a drágaköveknél.

Életünk csak akkor tiszta, ha Isten befolyása alatt vagyunk, és akkor boldog, amikor kapcsolatban vagyunk vele. A ragyogás, amellyel azok rendelkeznek, akik tapasztalatokban gazdagok, nem más, mint az igazság Napja fényének visszatükrözése. Annak fénye a legragyogóbb, aki a legközelebb van Krisztushoz. – Krisztusi élet, 107./old. (ápr. 3.)

János, a hű tanúbizonyság

"Krisztus mennybemenetele után János hűségesen és lelkiismeretesen munkálkodott a Mesterért. Pünkösdkor, a többi tanítvánnyal együtt ő is elnyerte a Szentlelket; megújult buzgósággal, friss erővel hirdette az életadó igét, és irányította a tömeg gondolatait a Láthatatlanra. Hatásosan hirdette az Igét, telve volt tűzzel és mélységes meggyőződéssel. Szépen, szabatosan tanított, kellemes hangon ismételte Krisztus szavait és beszélt csodálatos tetteiről. Előadása tartós benyomást gyakorolt hallgatóira. Szavainak egyszerűsége, a hirdetett igazságok meggyőző ereje és a lendület, amely előadását jellemezte, utat nyitott előtte valamennyi társadalmi réteghez. 

Az apostol élete teljes összhangban állt tanításaival. A szívében lángoló krisztusi szeretet komoly, fáradhatatlan munkára indította embertársaiért és különösen keresztény testvéreiért. 

Krisztus meghagyta tanítványainak, hogy úgy szeressék egymást, ahogyan Ő szerette őket. Ezzel bizonyítsák be a világ előtt, hogy Krisztus, a dicsőség reménysége, testet öltött bennük. „Új parancsolatot adok néktek” – mondotta –, „hogy egymást szeressétek; amiként én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Jn. 13:34) 

Midőn ezen szavak elhangzottak, a tanítványok nem értették meg, de miután szemtanúi voltak Krisztus szenvedéseinek, keresztre feszítésének, feltámadásának és mennybemenetelének; miután pünkösdkor a Szentlelket elnyerték, felfogták Isten szeretetét, fogalmat alkothattak maguknak arról a szeretetről, amellyel egymás iránt kellett viseltetniük: 

Bízva az Úrban és Ő velünk tart

„Induljanak el az emberek, dolgozzanak, bízva az Úrban, és Ő velük tart, meggyőzi és megtérésre vezeti a lelkeket. Az egyik munkás jól beszél, a másik tehetségesen ír, a harmadik őszintén, buzgón, szívből imádkozik, más pedig az éneklés ajándékát kapta. Van olyan is, aki különös erővel, világosan tudja magyarázni Isten Igéjét. Minden ajándéknak erővé kell válnia Isten szolgálatában, mert Ő együttműködik a munkásaival. Az egyiknek Isten a bölcsesség beszédét adja, a másiknak az ismeretet, a harmadiknak a hitet, de mind ugyanannak a Fejnek a vezetése alatt dolgoznak. Az ajándékok különbözősége a különféle feladatok ellátásához vezet, 

»de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz« (1Kor 12:6), /RÚF/. 

Senki ne vesse meg az úgymond kisebb ajándékokat! Mindannyian induljunk dolgozni! Senki ne kulcsolja össze a kezét hitetlenül, arra gondolva, hogy úgysem tehet nagy dolgot! Ne magadra tekints, hanem a Vezetőre! Alázattal, őszintén és szeretettel tedd meg azt, ami módodban áll”! (Ellen G. White cikke, The Advent Review and Sabbath Herald. 1906. április 12.) 

„Mindannyiunknak szükségünk van mások gondolataiból származó segítségre. Isten nem csak a mi elménkben munkálkodik. A különböző embereknek adott, sokféle ajándék célja, 

»hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére« (Ef 4:12), /RÚF/… 

Mindig lesznek akadályok előttünk, de kövessük Vezetőnket, és összefogva, kéz a kézben nézzünk szembe a nehézségekkel”! (Ellen G. White: The Upward Look. 141./old.) 

White idézet: A KIVÁLÓBB ÚT 

"Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra. És ezenfelül még egy kiváltképpen való utat mutatok néktek." (1Kor 12:31) 

Néhányan abban a veszélyben vannak, hogy hatalmi vágyaik eléréséhez az irigység útját választják. Hajlamosak felebarátjuk lelki ajándékát nem észrevenni, mely pedig éppen úgy szükséges a sikeres munkához, mint az övéké. De a munkát Isten iránti igaz és tiszteletteljes szeretet által fogják befejezni. És aki Istent szereti, szeretni fogja az Ő testvérét is.

Ne uralkodjék a parancsoló, zsarnoki, uralmi tekintély. Isten gyógyító, életet adó szeretetének kell életünket uralni. Minden munkás lelkének, szavainak és cselekedeteinek igazolni kell, hogy felismerte: Krisztusért munkálkodik. A Nagy Tanítótól kapott erővel nevel és tanít másokat, nem pedig parancsol. Krisztushoz kell mennie, vágyakozva arra, hogy másokat taníthasson és nekik segítsen.  

Türelem és csendes megelégedés a "legjobb ajándék". Ugyanígy a bátorság is, hogy kövessük a szolgálat útját, még akkor is, ha az barátainktól elvezet. De a meggyőzés mögött se legyen konokság, mellyel az ember saját eszméihez ragaszkodik. Mindannyian vigyázzunk és imádkozzunk. A szónoklás ajándéka csodálatos, de ugyanolyan nagy hatással kamatoztatható, mind a jóra, mind pedig a rosszra. 

Jó értelmi képességeket, nemes ízlést, gyakorlatiasságot, finom modort, igaz magasztosságot használ fel Isten az Ő munkájában. De ezeket mindenekelőtt az Ő ítélete alá kell helyezni. Az Úr az Ő jelenlétével irányít. Akinek szíve vágyaiban, cselekedeteiben Krisztussal egyesül, az alkalmazkodik az Ő akaratához. 

Komolyan vágynunk kell a leghasznosabb ajándékra, de ez nem azt jelenti, hogy elsőknek kell lennünk. Kérnünk kell az erőt, hogy Krisztus példáját követhessük, hogy az evangélium hírnökei lehessünk. Ez az igaz vallásosság. A kísértések, gyanakvások és hamis feltevések megnehezítik, hogy megőrizd a nemesebb élet lelkületét; ennek ellenére az Úr azt szeretné, ha áldott, szent fényében járnánk. (Pacific Union Recorder, 1906. július 26.) – A Szentlélek eljő reátok, „A kiválóbb út” című rész.

A NYELVEKNÉL ÉS CSODÁKNÁL FONTOSABB KRISZTUST PRÉDIKÁLNI 

"Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek." (1Kor 14:26) 

Nagyszerű munkát kell elvégeznünk a Földön. Férfiaknak és nőknek meg kell térniük, nem a nyelveken szólás vagy csodák, hanem a megfeszített Krisztus prédikálása által. Miért késleltetjük Isten művét, hogy segítsünk a világot jobbá tenni? Miért várunk csodákra vagy valamilyen drága felszerelésre? Bármilyen szerény is hatásköröd vagy egyszerű a munkád, ha a Megváltó tanításával összhangban munkálkodsz, feltárja önmagát rajtad keresztül és befolyásod lelkeket fog Őhozzá vezetni. Ő megbecsüli a szelídeket és alázatosokat, akik komolyan akarják őt szolgálni. Bárhol is dolgozunk, az üzletben, tanyán, vagy a hivatalban, törekednünk kell arra, hogy lelkeket mentsünk az Úrnak. 

Vetnünk kell minden vizek mellett, úgy, hogy megtartjuk lelkünket Isten szeretetében, és munkálkodunk míg nappal van, felhasználva minden eszközt, melyet az Úr szolgálatára kaptunk. Bármit teszünk, örömmel tegyük, s bármilyen áldozatot is kell hoznunk, azt is örömmel hozzuk. Ahogy minden vizek mellett vetünk, fel kell ismernünk a következő szavakban rejlő igazságokat: "aki bőven vet, bőven is arat." (2Kor 9:6) 

Mindenért a legfőbb kegyelemnek vagyunk adósai. Kegyelem által váltattunk meg, születtünk újjá és lettünk Jézus Krisztus örökösei. Tárjuk fel ezt a kegyelmet mások előtt is. 

A Megváltó magához vonzza azokat, akik átalakulnak, és neve dicsőségére használja fel őket. Olyan eszközöket is felhasznál, akiket mások elkerülnének, és mindazokban munkálkodik, akik átadják magukat Őnéki. Örömmel fogadja azokat, akik látszólag reménytelenek, akiket Sátán megalázott és lealacsonyított; de Ő munkálkodott bennük és általuk, s kegyelme részeseivé teszi őket. Örvendezik felettük, és megmenti őket a szenvedéstől és a haragtól, mely az engedetleneket sújtja. Gyermekeit munkatársaivá teszi, hogy sikerrel végezzék be a munkát, s már ebben az életben is élvezzék drága jutalmát. (Review and Herald, 1905. január 5.) – A Szentlélek eljő reátok, „A nyelveknél és csodáknál fontosabb Krisztust prédikálni” című rész. 

 (1Korinthus 14:1-40). Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok. (2) Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert a Lélek által szól titkokat. (3) Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. (4) Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi. (5) Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön belőle. (6) Ha pedig, testvéreim, elmegyek hozzátok, és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok egyúttal kinyilatkoztatásban vagy ismeretben, prófétálásban vagy tanításban? (7) Az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár lant, ha nem adnak különböző hangokat, hogyan ismerjük fel, amit a fuvolán vagy a lanton játszanak? (8) Ha pedig a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog a harcra készülni? (9) Így van veletek is, amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? Csak a levegőbe fogtok beszélni. (10) Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen. (11) Ha tehát nem ismerem a nyelvet, a beszélőnek idegen maradok, és a beszélő is idegen lesz nekem. (12) Ezért ti is, mivel buzgón kéritek a lelki ajándékokat, arra igyekezzetek, hogy ez a gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja. (13) Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék azért, hogy magyarázatot is tudjon adni. (14) Mert ha nyelveken szólva imádkozom, a lelkem ugyan imádkozik, de az értelmemet nem használom. (15) Mi következik mindezekből? Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is. (16) Mert ha csak lélekkel mondasz dicséretet, akkor aki az avatatlanok helyét foglalja el, hogyan fog áment mondani a te hálaadásodra, amikor nem is tudja, mit beszélsz? (17) Mert a te hálaadásod ugyan jó, de a másik nem épül belőle. (18) Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni, (19) de a gyülekezetben inkább akarok öt szót mondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken. (20) Testvéreim, ne a gondolkodásban legyetek gyermekek, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkodásban ellenben érettek legyetek. (21) A törvényben meg van írva: „Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, de így sem hallgatnak rám”, ezt mondja az Úr. (22) Úgyhogy a nyelveken szólás jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól. (23) Ha tehát összejön az egész gyülekezet, és mindnyájan nyelveken szólnak, és közben bemennek oda az avatatlanok vagy a hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök? (24) De ha valamennyien prófétálnak, és bemegy egy hitetlen vagy avatatlan, azt mindenki meggyőzi bűnös voltáról, mindenki megítéli, (25) és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja Istent, és hirdeti, hogy Isten valóban közöttetek van. (26) Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja! (27) Ha nyelveken szól is valaki, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után; egyvalaki pedig magyarázza meg! (28) Ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben, csak önmagához szóljon és Istenhez! (29) A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék meg! (30) De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az előző hallgasson el! (31) Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon. (32) A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak. (33) Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik, (34) az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja. (35) Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert szégyen az asszonyra, ha a gyülekezetben beszél. (36) Vajon tőletek indult ki az Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? (37) Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy Lélektől megragadott ember, tudja meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata. (38) És ha valaki ezt nem ismeri el, ne ismertessék el. (39) Ezért, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken szólást se akadályozzátok! (40) Azonban minden illendően és rendben történjék! /RÚF/ 

A prófétaság a Lélek ajándéka

(1Kor 12:10, 28). Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. (28) Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra. /RÚF/; 

(1Kor 13:8). A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. /RÚF/

 Pál a lelki ajándékokról szóló beszédében fontos helyet biztosít a prófétaság ajándékának. Érdekes, hogy általában a prófétaság ajándékát a nyelvek adománya előtt említi 

 A nyelvek adománya csak akkor kerül előre, amikor azt akarja kiemelni, hogy a prófétaság ajándékához képest viszonylag kevésbé fontos. 

(1Kor 14:4-6, 22). Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi. (5) Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön belőle. (6) Ha pedig, testvéreim, elmegyek hozzátok, és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok egyúttal kinyilatkoztatásban vagy ismeretben, prófétálásban vagy tanításban? (22) Úgyhogy a nyelveken szólás jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól. /RÚF/ 

(1Kor 14:3-4). Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. (4) Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi. /RÚF/ 

(Ef 4:11-13). És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, (12) hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, (13) míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, /RÚF/ 

A lelki ajándék célja, hogy építsen, figyelmeztessen és vigasztaljon. 

(1Kor 14:3). Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. /RÚF/; 

 (ApCsel 15:32). Júdás és Szilász, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket. /RÚF/) 

Ez azt sejteti, hogy a prófétálás nem annyira a jövőt mondja meg, inkább arra mutat, hogyan éljünk a jelenben. A görög prophéteuó szó jelentheti azt, hogy „előre megmond valamit” vagy azt is, hogy „valaki más nevében mond valamit”. 

Az első jelentésre példa ... ahol az a magyarázat Dávid próféta voltára, hogy „előre látta”

 (ApCsel 2:29-31). (Testvéreim, férfiak! Hadd szóljak nektek nyíltan ősatyánkról, Dávidról: meghalt, eltemették, és sírja is nálunk van mind a mai napig. (30) De próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára, (31) ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a holtak hazájában, és teste sem lát elmúlást. /RÚF/) 

(Ám 3:7). Az én Uram, az Úr semmit sem tesz addig, míg titkát ki nem jelenti szolgáinak, a prófétáknak. /RÚF/), 

 A második esetben verse Júdást és Szilászt prófétának nevezi. „Prófétai” tevékenységük abból állt, hogy  „sok beszéddel bátorították és erősítették a testvéreket”.

(ApCsel 15:32). Júdás és Szilász, akik maguk is próféták voltak,  sok beszéddel bátorították és erősítették a testvéreket. (ÚRK) 

(Ef 4:11-13) verseiből megtudjuk, hogy a lelki ajándékok nem szűntek meg az apostoli kor végén, megmaradnak a végidőig.

 (ApCsel 2:39). Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. /RÚF/ 

Azonban, ha valaki prófétának mondja magát, a Szentírás alapján kell elbírálni az állítását. Általánosságban véve négy feltételnek kell eleget tennie. 

Az első:, hogy a nem feltételes próféciáknak mindig teljesülni kell.

(5Móz 18:22). Ha egy próféta az Úr nevében mond egy igét, de az nem történik meg és nem teljesedik be: azt az igét nem az Úr mondta, hanem a próféta mondta önteltségében; ne tarts hát tőle! /RÚF/; 

(Jer 28:8-9). Azok a próféták, akik előttem és előtted voltak régtől fogva, háborúról, éhínségről és dögvészről prófétáltak hatalmas országok és nagy királyságok ellen. (9) Ha pedig egy próféta békességről prófétál, akkor a prófétai ige beteljesedésekor majd kiderül, hogy valóban az Úr küldte-e azt a prófétát. /RÚF/

Másodszor:, az üzenetnek egyeznie kell korábbi próféták kijelentéseivel. »A revideált új fordítást a korábbi, Vulgata Biblia szerint készítették, ezért néhol csúszás van a Károly és az új fordítás között, mint itt az 5Mózes 13. fejezeténél is!» 

(5Móz 13:1-3. 2-4). Ha próféta vagy álomlátó támad közöttetek, és meghirdet egy jelet vagy egy csodát, (3) még ha be is következik az a jel vagy csoda, amelyről beszélt neked, de közben azt mondja: Kövessünk más isteneket, akiket nem ismertél, és tiszteljük azokat, (4) akkor se hallgass annak a prófétának a szavára vagy arra az álomlátóra! Mert csak próbára tesz benneteket az Úr, a ti Istenetek, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket. /RÚF/; 

(Ézs 8:20). A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője. /RÚF/ 

Harmadszor: a próféta életének tanúskodnia kell Krisztus iránti elkötelezettségéről. 

(1Jn 4:1-3). Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba. (2) Az Isten Lelkét erről ismeritek meg: amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. (3) Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van. /RÚF/

Negyedszer pedig, ahogy Jézus mondta, a hamis prófétákat a gyümölcseikről ismerhetjük meg és ez éppúgy vonatkozik az igaz prófétákra is. 

(Mt 7:15-20). Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. (16) Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? (17) Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. (18) Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. (19) Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. (20) Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket. /RÚF/, 

A jelenések könyvében az áll, hogy a maradék egyház meghatározó jellemzője a prófétaság ajándéka.

 (Jel 12:17). Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele, /RÚF/; 

(Jel 19:10). És leborultam a lába elé, hogy imádjam őt, de így szólt hozzám: Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, és testvéreidé is, akikben megvan Jézus bizonyságtétele. Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke. /RÚF/) 

Hetednapi adventistaként hisszük, hogy Ellen White megkapta a prófétaság ajándékát, ami tükröződik az írásaiban.  

White idézet: Ahhoz, hogy az igazság hiteles befolyással bírhasson az emberi szívre, el kell azt ismerni a mennyei világegyetem, az el nem bukott világok és az emberek előtt. Senki se gondolja, hogy rejtőzködve üdvözítheti magát, vagy hogy akár az evangélium által felkínált legkisebb lelki áldást is elnyerheti. Az Úr nyilvános, férfias bizonyságtevésre hív: „Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr.” (Ésa 43:10) Istennek és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak az ismeretét addig nem lehet sikeresen hirdetni, míg a keresztény jellemszépségre áhítozó hitetlen ember nem válik olyanná, amit elvár Isten – látványossága a világnak, angyaloknak és embereknek, hegyen épített város, ami nem rejthető el. – That I May Know Him, 214./old. 

Senki se gondolja, hogy túlságosan megalázó… még többre vágyva járulni a kegyelem trónusa elé. Ki kell tárni a templom ajtaját. A lélek templomát meg kell tisztítani az erkölcsi szennytől, helyre kell állítani az áldozati oltárt, az önzést ki kell írtani a lélekből, a bálványokat pedig meg kell semmisíteni… 

Gyakran említettem olyan fiatalok esetét, akiket megzavarnak a különféle tanítások és az, ahogyan napjainkban bemutatják nekik az Igét, mivel egyesek a zsidókhoz hasonlóan „oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” … Bár teljes egészében Isten Igéjének tartják a Bibliát, de nem tekintik teljes egészében ihletett írásnak azt. Egy magát bölcsnek tartó ember kétségbe vonja az Írás némely részét, egy másik, feltételezetten jó ember megkérdőjelez egy másik bibliai könyvet, így a hitetlenség lassan beférkőzik a fiatalok elméjébe. Az igazság ismerete rövid időn belül meggyengül, és a hitük zavarossá válik. Már nem tudják, mit higgyenek... 

Amikor az ember az alapra, Jézus Krisztusra, az erős Sziklára veti lábait, a minden ismeret, bölcsesség és lelki hatékonyság Forrásától nyer erőt, így mindenki láthatja, hogy melyik táborhoz tartozik – azokhoz, akik megtartják a parancsolatokat, vagy azokhoz, akik áthágják a rendeléseket. Immánuel Fejedelem fejünk felett lobogó zászlaja el fog oszlatni minden kételyt, és mindenki előtt nyilvánvalóvá teszi, hogy mi megtartjuk Isten parancsolatait, és rendelkezünk a Jézus Krisztus bizonyságtételével. Jézus Krisztus szeretete szorongat minket. – The Upward Look, 370./old. 

A nyelveken szólás ajándéka, amit a Szentlélek ad

(Mk 16:17). Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, /RÚF/; 

(ApCsel 2:1-13). Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, (2) hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. (3) Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. (4) Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. (5) Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. (6) Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. (7) Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? (8) Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? (9) Pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, (10) Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, (11) zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól. (12) Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni? (13) Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg. /RÚF/; 

(ApCsel 10:44-48). Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. (45) És elámultak a zsidók közül való hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. (46) Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter: (47) Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy vették a Szentlelket, mint mi? (48) És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig kérték, hogy maradjon náluk néhány napig. /RÚF/;

 (ApCsel 19:6). És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak. /RÚF/

 1Korinthus levelében) is valószínűleg olyan képességet jelent, amit a Lélek ad. 

(1Kor 12:8-10). Mert van, aki a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. (9) Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. (10) Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. /RÚF/

  (1Kor 12:28, 30). Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra. (30) Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? /RÚF/;

 (1Kor 13:1, 8). Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. (8) A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. /RÚF/,

 Pál a nyelveken szólás ajándékát a lelki ajándékok felsorolásában említi verseiben és a (14. fejezetben) többször is utal rá. A görög glóssza („nyelv”) húsznál is többször jelenik meg (1Korinthus 14:12-14.) fejezeteiben, csak a 14. fejezetben tizenötször. Ezek mellett a görög heteroglósszosz („más nyelv”) is előfordul (1Kor 14:21) versében. A nyelvek ajándékára vonatkozó utalások nagy száma sejteti, hogy Pál számára különösen fontos ez a kérdés. Ennek az ajándéknak a helytelen használata felfordulást és zavart okozott az istentiszteleteken. (1Kor 14:23, 27, 33, 40) 

(1Korinthus 14:1-40). Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok. (2) Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert a Lélek által szól titkokat. (3) Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. (4) Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi. (5) Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön belőle. (6) Ha pedig, testvéreim, elmegyek hozzátok, és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok egyúttal kinyilatkoztatásban vagy ismeretben, prófétálásban vagy tanításban? (7) Az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár lant, ha nem adnak különböző hangokat, hogyan ismerjük fel, amit a fuvolán vagy a lanton játszanak? (8) Ha pedig a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog a harcra készülni? (9) Így van veletek is, amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? Csak a levegőbe fogtok beszélni. (10) Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen. (11) Ha tehát nem ismerem a nyelvet, a beszélőnek idegen maradok, és a beszélő is idegen lesz nekem. (12) Ezért ti is, mivel buzgón kéritek a lelki ajándékokat, arra igyekezzetek, hogy ez a gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja. (13) Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék azért, hogy magyarázatot is tudjon adni. (14) Mert ha nyelveken szólva imádkozom, a lelkem ugyan imádkozik, de az értelmemet nem használom. (15) Mi következik mindezekből? Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is. (16) Mert ha csak lélekkel mondasz dicséretet, akkor aki az avatatlanok helyét foglalja el, hogyan fog áment mondani a te hálaadásodra, amikor nem is tudja, mit beszélsz? (17) Mert a te hálaadásod ugyan jó, de a másik nem épül belőle. (18) Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni, (19) de a gyülekezetben inkább akarok öt szót mondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken. (20) Testvéreim, ne a gondolkodásban legyetek gyermekek, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkodásban ellenben érettek legyetek. (21) A törvényben meg van írva: „Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, de így sem hallgatnak rám”, ezt mondja az Úr. (22) Úgyhogy a nyelveken szólás jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól. (23) Ha tehát összejön az egész gyülekezet, és mindnyájan nyelveken szólnak, és közben bemennek oda az avatatlanok vagy a hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök? (24) De ha valamennyien prófétálnak, és bemegy egy hitetlen vagy avatatlan, azt mindenki meggyőzi bűnös voltáról, mindenki megítéli, (25) és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja Istent, és hirdeti, hogy Isten valóban közöttetek van. (26) Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja! (27) Ha nyelveken szól is valaki, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után; egyvalaki pedig magyarázza meg! (28) Ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben, csak önmagához szóljon és Istenhez! (29) A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék meg! (30) De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az előző hallgasson el! (31) Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon. (32) A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak. (33) Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik, (34) az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja. (35) Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert szégyen az asszonyra, ha a gyülekezetben beszél. (36) Vajon tőletek indult ki az Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? (37) Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy Lélektől megragadott ember, tudja meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata. (38) És ha valaki ezt nem ismeri el, ne ismertessék el. (39) Ezért, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken szólást se akadályozzátok! (40) Azonban minden illendően és rendben történjék! /RÚF/ 

(1Kor 12:10, 30). Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. (30) Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? /RÚF/ 

A nyelveken szólás ajándékának azért kell kéz a kézben járnia a magyarázattal, mert érthetőnek kell lennie (1Kor 14:9), máskülönben nincs haszna. (1Kor 14:6) Ez magyarázza, hogy miért helyezett Pál olyan nagy hangsúlyt a magyarázatra és a megértésre. Nyilvánvaló, hogy nem magát az ajándékot kritizálja, hanem amint majd a holnapi részben látjuk, azt, amilyen túlzóan kiemelték a korinthusiak, és ez a prófétaság ajándékának elhanyagolásához vezetett. Ennél a pontnál fontos megjegyezni: Pál kívánta ugyan, hogy minden korinthusi tudjon nyelveken szólni (1Kor 14:5), de nem számított rá, hogy ez meg fog történni.

 (1Kor 12:10). Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. /RÚF/ 

Tehát az a gondolat, miszerint „mindenkinek kell nyelveken szólnia, mielőtt mondhatná, hogy részesült a Szentlélek keresztségében, valójában elferdíti azt a tanítást, amit Pál (1Korinthus 12. és 14. fejezetében) adott” (Raoul Dederen: Handbook of Seventh-day Adventist Theology. elektronikus kiadás, Commentary Reference Series, 12. köt. Hagerstown, MD, 2001, Review and Herald Publishing Association, 620./old.) 

Vannak olyanok a gyülekezetedben, akik más nyelveken is beszélnek? Hogyan tudják ezt a képességüket felhasználva másokkal is megismertetni Krisztust? Ennek fényében valójában mit jelent a nyelvek adománya, amiről Pál beszél?

White idézet: 

„És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szentlélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok.” (ApCsel 2:3-4) A Szentlélek tüzes nyelvek alakjában nyugodott az összegyűlteken. Jelképe volt ez a tanítványoknak akkor juttatott adománynak, amely képessé tette őket, hogy olyan nyelveken is folyékonyan beszéljenek, melyeket azelőtt sohasem ismertek. A tűz azt az izzó buzgóságot fejezte ki, mellyel az apostolok működni fognak; s egyszersmind azt az erőt is, mely munkájukat kíséri. 

„Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.” (5. vers) A zsidók abban az időben elszórtan éltek majdnem az egész Föld lakott területein, és a számkivetésben különböző nyelveket tanultak meg. Közülük sokan tartózkodtak Jeruzsálemben, hogy ott részt vegyenek a vallásos ünnepségeken. Az egybegyűltek között tehát minden ismert nyelv jelen volt. Az evangélium hirdetését ez a nyelvkülönbség nagyon akadályozta volna; Isten ezért csoda által pótolta az apostolok hiányosságát. 

A Szentlélek olyasvalamit tett érettük, amit különben egész életükben sem vihettek volna végbe. Ezentúl tehát, miután minden nyelven tudtak beszélni, ahová működésük kiterjedt, hirdethették az evangélium igazságait külföldön is. Ez a csodálatos adomány a világ előtt erős bizonyíték volt arra, hogy megbízatásukat a menny pecsételte meg. Ettől kezdve az apostolok beszéde tiszta, egyszerű és határozott volt, akár anyanyelvükön, akár idegen nyelven beszéltek. 

– A Szentlélek eljő reátok, 204./old. 

Közülük többeknek van mondanivalójuk a lelki ajándékokról, és ezt gyakran különös módon kamatoztatják. Vad, ingerlő érzéseknek adják át magukat, érthetetlenül beszélnek, és ezt hívják ők nyelveken szólásnak. Néhány hallgatót szinte megbabonáznak ezekkel az idegen megnyilatkozásokkal. Idegen lélek uralkodik ezekben a csoportokban, s ez képes legyőzni bárkit, aki megdorgálná őt. Isten lelke nincs jelen ilyenkor, és nem tud együtt munkálkodni ezekkel az emberekkel. Őket más lélek vezérli. Bizonyos közegben ezek a lelkészek is sikeresek. De ez még több munkát ró azokra a lelkészekre, akiket Isten küld el, s akik alkalmasak arra, hogy a szombat igazságát és a lelki ajándékokat helyes fényben tüntessék fel a hallgatók előtt; és akiknek befolyása és példája követésre méltó. 

Az igazságot úgy kell képviselni, hogy a képzett elme számára is vonzóvá váljon. Sokan nem is emberekként kezelnek bennünket, hanem lenéznek, mint szegényeket, gyengeelméjűeket, alacsony szintűeket, s így le is alacsonyítanak bennünket. Éppen ezért, nagyon fontos, hogy akik tanítják, és mindannyian, akik hiszik az igazságot, átéljék annak megszentelő erejét, hogy állhatatos, magasztos életük megmutassa a hitetleneknek, hogy ezek az áltanítók megtévesztették őket. Milyen fontos, hogy az igazság képviseletét ne zavarják hamis és fanatikus izgalmi állapotok, hanem az igazság saját maga megállja a helyét, megőrizve eredeti tisztaságát és felemelő jellegét. – A Szentlélek eljő reátok, 205./old.