Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!

 

„Egyedül Jézus Krisztus kegyelme változtathatja át a kőszívet hússzívvé és keltheti életre Istennek… Az embernek nincs ereje megigazítani a lelkét és megszentelni a szívét. Az erkölcs betegsége nem gyógyítható másként, csak a Nagy Orvos képes rá. A menny legnagyobb ajándéka, az Atya Egyszülöttje, aki kegyelemmel és igazsággal teljes, egyedül Ő tudja megmenteni az elveszetteket”. (Ellen G. White cikke, The Signs of the Times. 1892. május 2.).

„»Az Isten szeretet.« (1Jn 4:16). és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. /RÚF/ Lénye, törvénye szeretet. Ez mindig így volt, és mindig így is lesz. »A magasságos és felséges, aki örökké lakozik«, akinek »ösvényei örökkévalók«, nem változik. Nála »nincs változás, vagy változásnak árnyéka«. (Ézs 57:15). Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. /RÚF/; 

(Hab 3:6). Megáll, és megrendíti a földet, szétnéz, és megriasztja a népeket. Szétporladnak az ősi hegyek, lesüllyednek az ősrégi halmok; ősrégi ösvényeken jár. /RÚF/; 

(Jak 1:17). minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. /RÚF/) 

A teremtő erő minden megnyilvánulása a végtelen szeretet egy-egy kifejeződése. Isten korlátlan uralma együtt jár az áldások teljességével, amelyet minden teremtett lénynek felkínál… A jó és a gonosz közötti nagy küzdelem története – attól fogva, hogy a mennyben elkezdődött, a lázadás végleges legyőzéséig és a bűn tökéletes kiirtásáig – szintén Isten változatlan szeretetéről tesz bizonyságot”. (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. 7./old.) 

„Fel kell ismernünk, hogy a Szentlélek… éppen annyira személy, mint Isten… A Szentléleknek van személyisége, különben nem tehetne bizonyságot a lelkünknek és a lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Isteni személynek kell lennie, máskülönben nem kutathatná ki Isten rejtett gondolatait”. (Ellen G. White: The Faith I Live By. 52./old.) 

„A mennyei Istenségnek három élő személye van; e három nagy hatalom – az Atya, a Fiú és a Szentlélek – nevében azok, akik élő hittel elfogadják Krisztust, alámeríttetnek; e hatalmak a menny engedelmes alattvalóival együtt munkálkodnak, hogy a megtértek Krisztusban új életet nyerjenek”. (Ellen G. White: Evangelizálás.  – Felfedezések Alapítvány, 400./old.) 

Háromszemélyű Egy Isten

2Kor 13:13. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! /RÚF/

 ... versét olvasva azt gondolhatnánk, hogy a kegyelemnek Krisztus az egyedüli forrása, az Atya a szeretet egyedüli forrása és a közösségnek pedig a Szentlélek a forrása egyedül, de ennél mi sem lehet távolabb az igazságtól. 

 (Róm 8:35), (15:30), (1Kor 1:3-4, 9, 10:16), (2Kor 1:2, 12), (Gal 2:20), (Ef 3:19) versei! Mit mondanak el ezek a szakaszok a kegyelemről, a szeretetről és a közösségről a Szentháromság tagjaival kapcsolatban? 

(Róm 8:35). Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? /RÚF/ 

(Róm 15:30). A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére kérlek titeket, testvéreim, legyetek segítségemre Isten előtt értem mondott imádságaitokban, /RÚF/ 

(1Kor 1:3-4, 9). kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. (4) Hálát adok értetek az én Istenemnek mindenkor azért a kegyelemért, amely nektek Krisztus Jézusban adatott. (9) Hűséges az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. /RÚF/ 

(1Kor 10:16). Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-e? /RÚF/ 

(2Kor 1:2, 12). Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. (12) Mert ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek. /RÚF/ 

(Gal 2:20). Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. /RÚF/ 

(Ef 3:19). és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok. /RÚF/ 

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek együtt munkálkodik az üdvösségünkért. A kegyelem, a szeretet és a közösség a Szentháromság mindhárom tagjából árad, nem csak egyikükből. Ugyanakkor mindhármuknak megvan a saját feladata az üdvösség történelmében. Pál ezzel tisztában van, és hangsúlyozza is ezt a tanítást a leveleiben. (Gal 4:4-6)

(Gal 4:4-6). De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, (5) hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. (6) Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abbá, Atyám!” /RÚF/ 

...verseiben például elképesztő tömörséggel ír a megváltási tervről, a Szentháromság egyes tagjainak az abban való részvételéről. Az Atya Isten elküldte Jézust, ami azt sejteti, hogy az Atyától származik a megváltási terv. (Gal 4:4) A Fiú asszonytól született (Gal 4:4), ez utalás a testet öltésre, valamint rámutat egy ősrégi ígéret teljesülésére. (1Móz 3:15)

(1Móz 3:15). Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod. /RÚF/ 

A Fiú megváltott minket és visszaállította jó kapcsolatunkat az Atyával, akiről Sátán hazugságot terjesztett. (1Móz 3:5)

(1Móz 3:5). Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz. /RÚF/) 

A Szentlélek pedig törvényesíti, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. (Gal 4:6) A páli levelekben találunk még számos más utalást is a Szentháromságra. Ők hárman együttműködnek, képesítik az egyházat a misszióra (1Kor 12:4-6)

(1Kor 12:4-6). A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. (5) Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. (6) És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. /RÚF/

... lelki erőt adnak nekünk 

(Ef 3:14-19). Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, (15) akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: (16) adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; (17) hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva (18) képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; (19) és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok. /RÚF/

... támogatják az egyház tagjai közötti alapvető egységet, ami követi a Szentháromság tagjai közötti kapcsolatra jellemző egység mintáját. 

(Ef 4:4-6). Egy a test és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: (5) egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, (6) egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben. /RÚF/] 

Pál értelmezése szerint nemcsak arról van szó, hogy az Istenség háromszemélyű, hanem a Szentháromság személyei együtt is működnek a megváltásunkért.

 (Ef 1:3, 13-14). Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. (13) Őbenne pedig titeket is, akik hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek, eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, (14) örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására. /RÚF/

 Az Efezusi levélben Pál még azt is megemlíti, hogy be kell telnünk az Atya egész teljességéig (Ef 3:19) és ugyanezt írja a Fiúra (Ef 4:13)  valamint a Szentlélekre (Ef 5:18) vonatkozóan is. 

 (Ef 3:19). és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok. RÚF/

(Ef 4:13). míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, /RÚF/

 (Ef 5:18). Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel, /RÚF/

A korinthusiakkal folytatott levelezés zárásaként... 

(2Kor 13:13). Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! /RÚF/) 

... az apostol nem is találhatott volna jobb befejezést, mint azt, hogy a világegyetem három legfőbb méltósága, a mennyei Hármasság velünk lesz most és mindörökké. 

Hogyan kell a gyülekezeti közösségeknek tükrözni a Szentháromság tagjai közötti szeretetkapcsolatot? 

White idézet: Az Atyát nem ábrázolhatjuk e földi jelenségek által. Az Atya az istenség teljessége: testileg, halandók számára láthatatlan. 

A Fiú az istenség megnyilatkozott teljessége. Isten Igéje kijelenti róla, hogy „képe a láthatatlan Istennek”: „Úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta, valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:16) Itt látjuk az Atya személyiségét. 

Krisztus megígérte, hogy mennybemenetele után elküldi a Vigasztalót. A Lélek az istenség teljességében kinyilatkoztatja az isteni kegyelem hatalmát mindazoknak, akik elfogadják és hisznek Krisztusban, mint személyes Üdvözítőben. A mennyei istenségnek három élő személye van; e három nagy hatalom – az Atya, a Fiú és a Szentlélek – nevében azok, akik élő hittel elfogadják Krisztust, alámeríttetnek; e hatalmak a Menny engedelmes alattvalóival együtt munkálkodnak, hogy a megtértek Krisztusban új életet éljenek. 

Krisztus örökké létező Fiú Isten, önmagában élő. Örök létezéséről beszélve Krisztus elvonultatja előttünk a végtelen korszakokat. Biztosít arról, hogy az örökkévalóságban soha nem volt olyan időszak, amikor nem élt volna szoros egységben az örök Istennel, akinek szavára akkor az izraeliták felfigyeltek, Ő Istennel volt, mint aki vele együtt nevelkedett… 

Jézus kijelentette: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Krisztusban van az eredeti, nem kölcsönkapott, nem mástól származó élet. „Akié a Fiú, azé az élet.” Krisztus istensége az örök élet biztosítéka a hívő számára… 

A Szentlélek: személy, mert lelkünkkel együtt tesz bizonyságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha ezt a bizonyságot tette, önmagában hordja igazolását. Ilyenkor hisszük és biztosak vagyunk abban, hogy Isten gyermekei vagyunk. 

A Szentlélek személyiség, mert különben nem tehetne lelkünkkel együtt bizonyságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Isteni személynek kell lennie, mert másként nem kutathatná ki azokat a titkokat, amelyek Isten gondolataiban rejlenek. „Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely őbenne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.” (1Kor 2:11) … 

Nekünk együtt kell munkálkodnunk a három legfőbb mennyei hatalommal, s ezek a hatalmak általunk munkálkodnak, mert Isten munkatársaivá avatnak. – Evangelizálás, 614-617./old. 

A Szentlélek közössége

Jézus kegyelme nemcsak Isten szeretetét mutatja be nekünk, hanem a Szentlélek közösségébe is hoz, e szeretet további hatásaként. Ugyanakkor ennek a közösségnek a forrása Isten szeretete. Ez pedig azért van így, mert szeretet nélkül nincs közösség. 

„Ha azért van Krisztusban vigasztalás, ha van szeretetteljes bátorítás, ha van Lélekben való közösség, ha van irgalom és könyörületesség, teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyetértetek, egyazon szeretetben ugyanarra törekedtek” (Fil 2:1-2), /ÚRK/ – írja Pál 

Vannak, akik úgy gondolják, hogy a Szentlélek csak valamilyen erő vagy befolyás, azonban ez nem így van. Hiszen vajon miért említene Pál egy hármas formulában együtt két személyt – az Atyát és a Fiút – pusztán egy „erővel”? Ennek nem lenne értelme. Személyként ír az Atyáról és a Fiúról

 (2Kor 1:3). Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, /RÚF/; 

(2Kor 11:31). Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. /RÚF/),

 ...és a Szentléleknek az Ő személyükkel való kapcsolata miatt is arra következtetünk, hogy Ő szintén személy. 

(Róm 8:15-16). Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!” (16) Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. /RÚF/;  

(Jn 14:16-17, 26). én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: (17) az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. (26) A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. /RÚF/;

 (Jn. 15:26). Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; /RÚF/ 

A „Lélekben való közösség” (Fil 2:1) 

...kifejezést kétféleképpen lehet érteni. Jelenthet egymással való közösséget, amit a Lélek ad meg, vagy magával a Lélekkel való közösséget. Több bibliamagyarázó érvelése szerint ezek a jelentések nem zárják ki egymást, hiszen a közösségünk egymással a Lélekkel való közösség következménye. 

 Mit tanított Pál a korinthusiaknak a Lélekről? 

(1Kor 2:10-11). Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. (11) Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. /RÚF/; 

(1Kor 3:16). Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? /RÚF/; 

(1Kor 12:11), De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja. /RÚF/ 

(2Kor 3:6, 17). Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. (17) Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. /RÚF/

Pálnak sok mondanivalója volt a Lélek munkájáról. (1-2Korinthusi levelében) negyvennél is többször utal a Szentlélekre.  

(1Kor 14:12). Ezért ti is, mivel buzgón kéritek a lelki ajándékokat, arra igyekezzetek, hogy ez a gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja. /RÚF/, képesíti az embereket a misszióra 

(1Kor 2:4-5). Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével, (5) hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék./RÚF/, 

A Lélek építi a gyülekezetet, képesíti az embereket a misszióra, kijelenti nekünk Isten mélységes dolgait, tanítja is ezeket bennünk lakozik.

(1Kor 2:10-11). Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. (11) Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. /RÚF/,

 (1Kor 2:13). Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. /RÚF/), 

 (1Kor 3:16). Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? /RÚF/.; 

(1Kor 6:19). Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok? /RÚF/, 

Krisztussal együttműködik megigazításunkért, lelki ajándékokat ad az egyháznak

(1Kor 6:11). Pedig néhányan ilyenek voltatok: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által. /RÚF/

 (1Korinthus 12- 14. fejezet), ...elpecsétel az üdvösségre 

(2Kor 1:22). pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe. /RÚF/ 

...az ember szívébe írja a törvényt 

(2Kor 3:3). Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva, és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira. /RÚF/),

 ...új életet ad Krisztusban 

(2Kor 3:6). Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. /RÚF/) 

...és szabaddá tesz a bűntől. 

(2Kor 3:17). Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. /RÚF/) 

Biztosan nem élhetünk a Szentlélek nélkül. 

Isten szeretetének megértéséhez miért annyira fontos, hogy tisztában legyünk a Szentlélek istenségével? 

White idézet: Amikor Isten Lelkének jelenléte meglágyítja az emberek szívét, sokkal fogékonyabbak lesznek a Szentlélek benyomásaira, és elhatározzák, hogy megtagadva önmagukat, áldozatot hoznak Isten ügyéért. Ilyenkor az isteni fény olyan szokatlan tisztasággal és erővel világítja be az értelem zugait, hogy legyőzi a természetes emberi érzéseket, az önzés elveszíti uralmát a szív fölött, és vágy ébred bennük arra, hogy az önmegtagadás és a bőkezűség gyakorlásában utánozzák a Példaképet. A természetétől fogva önző ember ezután kedvessé és könyörületessé válik az elveszett bűnösök iránt, és ünnepélyes fogadalmat tesz Istennek, mint ahogy Ábrahám és Jákób is tették. 

Mennyei angyalok vannak jelen az ilyen alkalmakon. Isten és a veszendők iránti szeretet győzedelmeskedik az önzés és a világ szeretete fölött. Különösképpen akkor történik ez meg, amikor az igehirdető Isten Lelkével és hatalmával a megváltás tervét mutatja be, melynek alapja Jézusnak a kereszten hozott áldozata. 

Isten részt juttat az embernek az embertársai megmentésében. Együtt dolgozhat Krisztussal úgy, hogy az irgalmasság és jótékonyság tetteit gyakorolja. Ember azonban nem válthatja meg embertársait, mert nem képes eleget tenni a megrontott igazság követelményeinek. Ezt kizárólag Isten Fia tudja megtenni úgy, hogy félreteszi tekintélyét és dicsőségét, az istenségét emberi természettel cseréli fel, és eljön a földre, hogy megalázza magát, és vérét ontja az emberiségért. 

Amikor kiküldte tanítványait, hogy menjenek el „e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek” (Mk 16:15), Krisztus az emberekre bízta az evangélium terjesztésének feladatát. De míg egyesek az Igét hirdetik, másokat arra szólít fel, hogy feleljenek meg a velük szemben támasztott követelményeknek: tizedet és áldozatokat vár tőlük, amivel támogatják a szolgálatot, és segítik a nyomtatott igazság elterjedését az egész világon. – A Szentlélek eljő reátok, 90./old. 

A világ azért pusztul el, mert nem rendelkezik a tiszta igazsággal. Krisztus az igazság. Szavai az igazságot képezik. 

Amikor a hívő embert a Szentlélek vezérli, ő maga is elsajátíthatja az igazságot, fogyaszthatja a mennyből aláhulló kenyeret. Elmélyül Krisztus életében és megérti a bűnös emberiségért hozott nagy áldozatát. 

Az Istentől származó ismeret az élet kenyere. Ilyen kenyér az élet fájának levele is, amely a pogányok gyógyítására való. Amikor az ember elhiszi Krisztus szavait, és azokat alkalmazza a mindennapi életében is, mozgalmassá válik a lelki élete. Így egyesülünk Krisztussal. Így válik a gyenge ember erőssé. Ha mindvégig megőrizzük töretlen bizalmunkat, elnyerjük az örök életet. 

El kell fogadnunk a teljes igazságot – Jézus életét. Az igazság megtisztít minden szennytől és felkészíti a lelket Krisztus jelenlétének befogadására. Ekkor Krisztus, a dicsőség Reménysége eljön, hogy bennünk lakozzon. 

Minden nap táplálkoznunk kell az igazságból, Krisztus szavaiból, amelyekről kijelentette, hogy lélek és élet. Az igazság befogadása teszi elfogadóját Isten gyermekévé, a Menny örökösévé. 

A szívbe fogadott igazság nem holt, rideg betű… Az igazságban kimondhatatlan örömöket találunk. Az igazság életadó befolyása alatt élő és munkálkodó ember életében megmutatkozik a nemes és különleges élet. Az igazság szent és mennyei. Erősebb és hatékonyabb minden másnál a krisztusi jellem kialakításának folyamatában. Ha Krisztus szeretete a szívben van, értékesebb bármely emberi szeretetnél. Ilyen a kereszténység. Az igazság – a tiszta, feddhetetlen igazság – betölti a lélek templomát, és a lélekben isteni élet van jelen. „És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek” (Ezék 36:26). – Our High Calling, 208./old. 

A szeretet Istene a Szentháromság

 Az ókori pogány világban az emberek nem hitték, hogy az istenek szeretnék őket, inkább rosszindulatúnak, haragvónak tartották őket, akiket ki kell engesztelni. Újdonság volt számukra a szerető Isten gondolata, akivel a Bibliában találkozunk. Meglepőnek számított abban a korban az, ahogyan Pál jellemezte Istenünket: „a szeretetnek és békességnek Istene” (2Kor 13:11) 

Hogyan találhatunk vigaszt (2Kor 13:11) versében? Hogyan tapasztalhatjuk még inkább azt, amit ez a vers tanít? 

(2Kor 13:11). Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz. /RÚF/

A „szeretetnek és békességnek Istene” kifejezést kétféleképpen magyarázhatjuk. 

Az egyik, hogy Istent láthatjuk a szeretet és béke forrásaként. 

Másrészt Őt a szeretet és a béke jellemzi. Persze nem kell választani a két értelmezés között. Mivel a szeretet és a békesség Istennek a lényéből fakadó jellemzője, ezért adja ezeket nekünk. Másutt úgy utal Pál Istenre, hogy 

„a békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene” (Róm 15:5); 

„a reménységnek Istene” (Róm 15:13); a „békességnek Istene” 

(Róm 15:33). A békesség Istene legyen mindnyájatokkal. Ámen. /RÚF/;

 (Róm16:20). A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! /RÚF/; 

(1Kor 14:33). Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik, /RÚF/; 

(Fil 4:9). Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene. /RÚF/; 

(1Thessz 5:23). A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. /RÚF/]; 

„az irgalmasságnak Atyja” (2Kor 1:3) és „minden vigasztalásnak Istene” (2Kor 1:3). 

Isten a forrása mindezeknek az áldásoknak, el nem múló szeretetéből árasztja ránk ezeket. A „békességnek Istene” kifejezés ugyan eléggé általános a Bibliában, de a „szeretetnek Istene” szókapcsolat csak itt fordul elő ... 

(2Kor 13:11). Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz. /RÚF/), 

...ezért érdemes alaposan megvizsgálni. 

Számos bibliamagyarázó megjegyezte már, hogy Pálnak a szeretet Istenére tett utalása mindössze néhány verssel

 (2Kor 13:13). Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! /RÚF/ 

... előtt áll, ahol a Szentháromságot együtt említi áldásában, jelezve, hogy három Személyként gondol Istenre. „Noha hármójuk közül az egyikre az »Isten« szóval utal, ám ahogyan Jézusról és a Lélekről szól másutt a leveleiben… ez szükségképpen azt láttatja meg velünk, hogy az egész kifejezés az egy Istenre vonatkozik, akire az ősegyházban hármasságként tekintettek. Pál már több mint egy évszázaddal korábban taglalta azt, amit később a teológusok, mintegy gyorsírásszerű kifejezéssel fejeztek ki úgy, hogy »Szentháromság«”. (Tom Wright: Paul for Everyone: 2 Corinthians. London, 2004, Society for Promoting Christian Knowledge. 148./old.) 

Egy Istenben hiszünk, három Személy egységében, akik örökké léteznek szeretetteljes kapcsolatban. A háromszemélyű egy Isten szeret bennünket, és hív, hogy mi is a Szentháromság személyeinek szeretetét tükröző szeretettel viseltessünk egymás iránt. 

White idézet: Bár felemelkedett Isten színe elé, s osztozik a világegyetem trónján, Jézus mit sem veszített irgalmas természetéből. Ugyanaz a kedves, együttérző szív ma is nyitva áll az emberiség minden keserve számára. Kinyújtja átszegezett kezét, hogy még bővebb áldást osszon a világban népének. 

Minden próbánkban olyan segítőnk van, aki sohasem bukik el. Sohasem hagy minket egyedül harcolni a kísértéssel, küzdeni a gonoszszal, hogy végül a teher és a bánat összetörjön. Bár most elrejtőzött a halandó szemek elől, hitfülünkkel hallhatjuk hangját: Ne félj, veled vagyok! „Én vagyok az élő; pedig halott valék, és ímé, élek örökkön örökké.” (Jel 1:18) 

Akik kivetik szívükből a gonoszságot, és őszinte alázattal nyújtják kezüket Isten felé, azok olyan segítséget kapnak, amelyet egyedül Ő adhat nekik. Isten váltságot fizetett az emberekért, hogy lehetővé tegye számukra a bűn igájából való kimenekülést, és elnyerjék a bűnbocsánatot, a tisztaságot és a Mennyet… Akik gyakran járulnak a kegyelem trónjához, őszinte és komoly kéréseket ajánlva fel az Istentől származó bölcsességért és erőért, azok feltétlenül Krisztus tevékeny, hasznos szolgáivá válnak. Talán nem rendelkeznek remek képességekkel, de alázatos a szívük, és szilárdan Jézusra támaszkodva jó munkát végezhetnek az emberekért, hogy Krisztushoz vezessék őket. 

Ezrek rendelkeznek hamis elgondolással Istenről és az Ő jelleméről… Isten az igazság Istene. Trónjának övezője a kegyelem és az igazság. A szeretet és gyöngéd szánakozás Istene Ő. Ilyennek ismertük meg Fiában, Megváltónkban. A türelem és elnézés Istene Ő. Ha ilyen az a lény, akit csodálunk és akinek a jellemét törekszünk átvenni, akkor az igaz Istent imádjuk. 

Ha Krisztust követjük, akkor nekünk tulajdonított érdemei édes illatként szállnak az Atyához. Ha Üdvözítőnk jellemének szépségei megfogannak a szívünkben, drága illatot árasztunk a környezetünkben. – Isten csodálatos kegyelme, 77./old. (március 10.) 

Jézus Krisztus azért jött, hogy kinyilatkoztassa Istent a világnak, mint a szeretet, irgalom, gyengédség és könyörület Istenét. A világ Megváltója elsöpörte a sűrű sötétséget, amellyel Sátán borította be Isten trónját, és az Atya ismét az élet világosságaként jelent meg az emberek előtt. 

Jézust elszomorítja az emberek látványa, akik annyira elmerülnek az evilági gondokban és a zavaros üzleti ügyekben, hogy nincs idejük megismerni Istent. Számukra idegen hely a Menny, mert nem gondolnak rá. Mivel nem ismerik a mennyei dolgokat, belefáradnak abba, hogy halljanak róla. Nem szeretik, ha elméjüket megzavarják az üdvösségük szükségét illetően. Az Úr azonban szeretné felkelteni az érdeklődésüket, hogy időben megismerhessék Őt, elfogadva az üdvösség ajánlatát. – Mennyei helyeken, 8./old. (január 2.) 

Isten szeretete

„Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen.” (2Kor 13:13) 

Pál ezzel a verssel fejezi be második levelét. Figyeljük meg, hogy a Szentháromság három személyét ebben a sorrendben említi: Fiú, Atya és Szentlélek. Mindhármuk munkája által jobban megérthetjük, hogy milyen Isten és mi mindent tett értünk. 

(Jn 3:16-17). Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (17) Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. /RÚF/ 

(Róm 8:37-39). De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. (38) Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, (39) sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. /RÚF/ 

(1Jn 4:8-11). aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet. (9) Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. (10) Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (11) Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. /RÚF/ 

(1Jn 4:8) versében az áll, hogy „az Isten szeretet”. A szeretet az alapvető tulajdonsága. János kiemeli: azért ismerhetjük meg ezt a szeretetet, mert Isten odaadta egyetlen Fiát meghalni értünk. (Jn 3:16) 

 Mentőakcióra küldte el Jézust (Jn 3:17) Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. /RÚF/, és ez részét képezte a megváltási tervnek. 

(ApCsel 3:20-21). hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. (21) Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik, amiről Isten öröktől fogva szólt szent prófétái által. /RÚF/; 

(1Jn 4:10, 14). Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (14) És mi láttuk, és bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. /RÚF/

 Jézus számos alkalommal említette az evangéliumokban, hogy az Atya küldte el Őt.

 (Mt 10:40). Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem. /RÚF/; 

(Mk 9:37). Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött. /RÚF/) 

Pál így fogalmaz: 

(Róm 5:8).„Az Isten pedig a mihozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt” 

 Isten szeretetéről némi fogalmat alkothatunk a férj és a feleség, a szülők és a gyerekek, az őszinte barátok stb. meghitt kapcsolatai által. Isten szeretete a természetben is látható. 

Erről Ellen G. White megjegyezte: „»Isten a szeretet.« Ezt hirdeti minden virág és minden egyes fűszál! A madarak zengő éneküket hallatják, a gyengéd virágok tökéletes szépségükben kellemes illatukkal töltik be a levegőt, az erdő magas fái üdezöld, dús lombozatukkal mind-mind hangos bizonyítékai Isten szeretetteljes atyai gondoskodásának és vágyának, hogy gyermekeit boldoggá tegye” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út.  8./old.). 

Ám annak van leginkább meggyőző ereje, hogy Isten bűneinkért való áldozatul odaadta Jézust. Amikor megértjük: Isten annyira szeretett bennünket, hogy elküldte Jézust letenni az életét értünk, mi is készen állunk "odaadni életünket a testvéreinkért” (1Jn 3:16) /ÚRK/

Pál azt akarta, hogy a korinthusiak egységben éljenek, szeretet nélkül viszont nincs egység. Ezért tanította azt, hogy „a szeretet… épít” (1Kor 8:1), és szeretet nélkül minden haszontalan, üres. 

(1Kor 13:1-3). Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. (2) És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. (3) És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. /RÚF/

 Tehát tegyük minden dolgunkat szeretettel, olyan szeretettel, ami Isten szeretetét viszi tovább! 

(1Kor 16:14). Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! /RÚF/

Mit veszítenénk az evangéliumból, ha Jézus nem lenne örökkévaló Isten?

White idézet: Hálásnak kell lennünk Isten iránt e mulandó életben kapott áldásokért és minden vigasztalásért. Azt szeretné, hogy minden család, aki készül a mennyei lakozásra, adjon dicsőséget kegyelmének gazdag áldásaiért. Ha az otthonban a gyermekeket arra nevelik, hogy legyenek hálásak a minden jó Adományozója iránt, családjainkban meglátnánk a kegyelem megnyilvánulásait. Az otthonban több lenne a vidámság, és az ilyen családokból származó fiatalok a tisztelet és a kegyesség lelkületét vinnék magukkal az osztálytermekbe és a gyülekezetekbe. Jelenlétük abban a szentélyben, ahol Isten találkozik népével, tiszteletet kölcsönözne az imádatnak, és dicsőítés, valamint hála hangzana el gondviselésének minden ajándékáért… 

Minden mulandó áldást hálával fogadnának, és minden lelki áldást kétszeresen értékelnének, ha a családtagok felfogása megszentelődne az Ige igazságai által. Jézus nagyon közel van azokhoz, akik nagyra értékelik kegyelemteljes ajándékait, és tudják, hogy minden jó adomány a jóindulatú, szerető és figyelmes Istentől jön, és elismerik, hogy Ő minden jó és minden vigasztalás, valamint kegyelem kiapadhatatlan Forrása. 

Ha gyakrabban bizonyságot tennénk hitünkről, ha jobban örülnénk a bennünk is tudatosult áldásoknak – Isten irgalmának és szeretetének –, több hittel és nagyobb örömmel rendelkeznénk. Egyetlen nyelv sem képes kifejezni, és egyetlen korlátolt elme sem foghatja fel azt az áldást, amit eredményez Isten jóságának és szeretetének a megbecsülése. Örömünk már ezen a földön is olyan lehet, mint a kiapadhatatlan forrás, ha az Isten trónjából fakadó folyam táplálja. – Our Father Cares, 24./old. 

Isten a szeretet. Szeretetét egyszülött Fia ajándékában mutatta meg. Ennek ellenére Isten nem nézi el a bűnt. Nem nézi el Sátán bűnét, ahogy nem nézte el sem Ádámnak, sem Kainnak a bűnét, mint ahogy egyetlen ember bűnét sem. Romlott állapotában az ember az isteni szeretetet – eltorzítottan – gyengeségnek tűntetheti fel, csakhogy a golgotai keresztről olyan világosság árad, amely az embernek helyes megértést ad, hogy többé ne hangoztasson igazságot félreértelmező elméleteket… 

A Jézusban adatott igazság a legfontosabb leckéket tárja elénk. Megmutatja, hogy Isten szeretete széles, mély és végtelen, ugyanakkor ítéletet mond az engedetlenekre, akik semmibe veszik Isten törvényét. Ez a döntés nem tűr megalkuvást. Azt is jelenti, hogy Istenben összefonódik a szeretet és az igazság, mivel ezek révén le tud nyúlni az emberi legmélyebb fájdalmakig és romlásig, hogy felemelhesse az elesetteket és elnyomottakat, akik megtérő lélekkel és Jézusba vetett hittel ragaszkodnak az igazsághoz. – Lift Him Up, 158./old.

Jézus kegyelme

Inspiráló az utalás Jézus kegyelmére (2Korinthus) elején és végén.

 (2Kor 1:2). Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól /RÚF/; 

2Kor 13:13. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! /RÚF/) 

Pál a levelet ezzel kezdi és fejezi be. Látjuk, hogy folyton Jézusra gondolt és róla beszélt. 

„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” (2Kor 8:9), /ÚRK/ 

Jézus kegyelme csodálatra méltó és ellenállhatatlan! A mennyei örök élet gazdagságát hátrahagyva szegénnyé lett. Az ókori Galilea poros útjait rótta,

  „megalázta magát, engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2:8), /ÚRK/. 

Ezt azért tette, hogy mi „meggazdagodjunk”, vagyis lehetőségünk nyíljon a mennyei öröklétre vele. Nehezen tudjuk elképzelni mi, akik csak a bűn, a halál, a szenvedés világát ismerjük, mit jelenthetett Jézus számára elhagyni a mennyet, hogy ide jöjjön és felajánlja értünk az életét. 

 (Róm 16:20, Gal 6:18, Fil 4:23 és 1Thessz 5:28) verseit! Milyen fontos tanítással találkozunk ezekben a részekben? 

(Róm 16:20). A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! /RÚF/ 

(Gal 6:18). A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel, testvéreim. Ámen. /RÚF/ 

(Fil 4:23). A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel! /RÚF/ 

(1Thessz 5:28). A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! /RÚF/ 

Leveleiben Pál igen gyakran utal Jézus kegyelmére, ezek közül íme néhány gyöngyszem: 

„a kegyelmi ajándék… Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra” (Róm 5:15).

 Akik kegyelmének gazdagságában részesülnek, 

„az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által” (Róm 5:17). 

2Korinthushoz hasonlóan más leveleit is Jézus kegyelmét említve kezdi és fejezi be Pál. 

(Róm 1:7). Mindazoknak, akik Rómában vagytok, Isten szeretteinek, elhívott szentjeinek: Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. /RÚF/; 

(Róm 16:20). A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! /RÚF/; 

(1Kor 1:3). kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. /RÚF/; 

(1Kor 16:23). Az Úr Jézus kegyelme veletek! /RÚF/; 

(Gal 1:3). Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól, /RÚF/;

 (Gal 6:18);  A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel, testvéreim. Ámen. /RÚF/ 

(Fil 1:2). kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. /RÚF/;

(Fil 4:23) A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel! /RÚF/ 

Ez a téma foglalkoztatta, és szerette volna, hogy a korinthusiak gondolatait is ez kösse le. 

Ugyanezt kívánta az összes gyülekezetnek. Figyeljük meg, mint írt az efezusiaknak! 

„A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust” (Ef 6:24), /ÚRK/. 

Vajon azt akarná, hogy mi kevésbé szeressük Őt? Persze, hogy nem! Végtére is azt kívánta, hogy Jézus kegyelme „sokasodjék” (2Kor 4:15), /RÚF/, egyre több embert elérjen, és számukra is elegendő legyen, mint ahogy Pálnak az volt. 

(2Kor 12:9). De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. /RÚF/ 

White idézet: Az erő gyakorlat által növekszik. Aki Istentől nyert képességét kihasználja, tapasztalni fogja növekedését a jobb szolgálatra. Aki semmit sem tesz Isten ügyéért, nem növekedhet kegyelemben és az igazság megismerésében. Ha egy egészséges ember ágyban feküdne, és vonakodna mozgatni a tagjait, csakhamar elveszítené erejét azok használatára. A keresztény is, aki nem gyakorolja Istentől nyert ereje használatát, nemcsak nem növekedik Krisztusban, hanem elveszti még azokat a képességeket is, amelyeknek birtokában volt; lelkileg megbénul. Ellenben, aki Isten és embertársai iránt való szeretetből igyekszik mások segítségére lenni, az meggyökerezik, megerősödik és megszilárdul az igazságban. Az igazi keresztény az Istenért folytatott munkájában nem engedi magát pillanatnyi indulatoktól elragadtatni, hanem csak alapelvektől vezettetni, éspedig nemcsak egy napra vagy egy hónapra, hanem egy egész életre. 

Ez a világ nem a játék színtere, hanem a küzdelemé! Az Úr minden fiatalt arra hívott el, hogy nehézségeket szenvedjenek el, mint a jó katonák. Erősnek kell lenniük, és férfiasan kell viselkedniük… Jellemük igazi próbáját készséges teherhordásukban állják ki, amikor megállnak a nehéz helyzetben, és elvégzik azt a munkát, amelyet el kell végezniük, még akkor is, ha ez nem hoz számukra földi elismerést vagy jutalmat! 

Bárcsak mindenki megfelelően tudná értékelni Istentől kapott képességeit! Krisztus által megmászhatjátok az előrejutás lépcsőfokait, és teljes lényeteket a vezérlete alá vonhatjátok… Saját erőtökből semmit nem tehettek, Jézus Krisztus kegyelme által viszont úgy használhatjátok fel képességeiteket, hogy az mind a saját, mind pedig mások számára áldást jelentsen. Támaszkodj Jézusra, aki megsegít abban, hogy szorgalmasan végezd munkáját, és végül elnyerd az örök élet jutalmát. – Isten csodálatos kegyelme, 306./old. (október 25.) 

Krisztus katonája sokféle kísértéssel találja szemben magát, amelyet vissza kell utasítania és le kell győznie. Minél ádázabb a harc, a kegyelem annál nagyobb mértékben árad a szükségben levő hívőre… Az igazi keresztény jól tudja, mit jelent áthaladni a keserű próbákon és nehézségeken, mégis egyre inkább gyarapodik kegyelemben az ellenség sikeres visszaverésének munkájában… A sötétség időnként körülfogja lelkét, de az igazi világosság szüntelenül ragyog rá, és az igazságosság Napjának fényes sugarai eloszlatják a vakhomályt… Krisztus kegyelme képesíti őt arra, hogy hűségesen bizonyságot tegyen azokról a dolgokról, amelyeket Isten ihletett szolgájától hallott… Amikor így megosztja az igazságot másokkal, Jézus gyermeke jobban megérti Isten bőséges gondoskodását és Krisztus kegyelmének elégséges voltát a harc, a fájdalom és a próba elhordozására. A megváltás titokzatos terve olyan kegyelmet biztosít, amely által az emberi eszköz tökéletlen munkája a közbenjáró Jézusunk nevében Istennél elfogadásra kerül. 

Az ember hatalma kicsiny, és legnagyobb erejével is csupán parányi munkát végezhet el… Isten azonban mindenható, és minden szükséges időben elküldi segítségét, ha őszintén keressük Őt. A szavát adta, hogy kegyelme elegendő lesz számunkra a legnagyobb szükség és a legmaróbb fájdalom idején is. Ha kegyelméért folyamodunk, Krisztus azonnali segítséget jelenthet a számunkra. – Isten csodálatos kegyelme, 260./old. (szeptember 9.) 

Kegyelem, szeretet és közösség

 „Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal.” (2Kor 13:13) 

Pál öt felszólítással, az előzőekben említett lényeges elemek újbóli megerősítésével zárja (2Korinthus levelét)

(2Kor 13:11). Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz. /RÚF/

Az első: „örüljetek” (RÚF), ez utalás a levelek korábbi részeire. 

A második felszólítás: „állítsátok helyre a jó rendet” (RÚF), ami egyetlen görög szó, a katartidzó fordítása. 

A harmadik: „vigasztalódjatok” (KAR), ez szakaszának folytatása. Második levelét az apostol bátorítással kezdi és azzal is fejezi be. Azért tapasztaljuk Isten vigasztalását, hogy mi is vigasztaljunk másokat (2Kor 1:4, 6) 

(2Kor 1:3-7). Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, (4) aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. (5) Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is. (6) Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. (7) A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is. /RÚF/] 

A negyedik és az ötödik felszólítás: „jussatok egyetértésre, éljetek békességben” /RÚF/, ezzel egységre kér. Ez a légkör, az öröm, a helyreállítás, a bátorítás, az egység és a béke légköre a feltétele Isten jelenlétének, aki „a szeretet és a békesség Istene” (2Kor 13:11), /RÚF/. Az ilyen lelkület a háromszemélyű egy Istennek az emberi szívben végzett munkájából következik. 

A kegyelem, a szeretet és a közösség a Szentháromság Isten értünk végzett munkájának az eredménye. Ez a három keresztényi tulajdonság erősíti azt a légkört, amit Isten jelenléte jellemez. 

White idézet: A kegyelem és a keresztény élet megértésének a lényege a Krisztusba vetett hit, valamint Istennek és akit elküldött, egyszülött Fiának a megismerése. Ebben viszont sokan elbuknak, mert nincs hitük. Ahelyett, hogy közösségre vágyódnának Krisztussal, és részesülni szeretnének önmegtagadásában és megaláztatásában, mindig az énjük próbál felül kerekedni… Ó, bárcsak értékelnék Isten szeretetét! Akkor a szívük megerősödne, korlátolt látásuk kiteljesedne, az önzés jégsorompói elolvadnának, és mélyebb ismeretre tehetnének szert… 

Mivel nem ismerik Istent, nem hisznek Krisztusban, és nem érintette meg őket érettük elszenvedett megaláztatása, ezért alázatát látva nem alázzák meg magukat, és nem Őt magasztalják… Ó, ha úgy szeretnétek Őt, ahogy Ő szeretett, nem próbálnátok elkerülni azokat a tapasztalatokat, amelyek meghatározták Isten Fia szenvedéseinek sötét fejezeteit! 

Ha részesei akarunk lenni Krisztus szenvedéseinek, emeljük tekintetünket Isten Bárányára, aki elveszi a világ bűneit. Szemlélve Krisztus szenvedéseit, látva önmegtagadását és áldozatát, ámulatba ejt a bűnös ember iránt tanúsított isteni szeretet. Ha arra hívattunk el, hogy megalázó próbákat éljünk át Krisztusért, és ha krisztusi gondolatok uralnak, akkor mindezeket szelídséggel el kell tűrnünk, nem fogunk bántani másokat és nem ellenkezünk a gonosszal. Olyan lelkületet tanúsítunk, amilyen Krisztusban lakozott… Ahhoz, hogy Krisztus munkatársaiként részt vehessünk a megváltás nagy tervében, meg kell értenünk, hogy mit jelent az áldozata és mit jelentenek a szenvedései. – That I May Know Him, 104./old. 

A gyülekezet a keresztények közössége, ahol minden tag örül a többiek ajándékainak és talentumainak, amit kaptak Istentől a különböző képességeik szerint. A gyülekezet a közösség szent kötelékei révén egységes, így mindenki befolyással van a társaira. Mindannyian a szeretet és az összhang szent kötelékével kapcsolódnak egymáshoz. A keresztény elvek és a hívők közösségének összes ajándéka egyesült erővel kell, hogy harmonikusan működjön. A tagok különböző képességeinek megtisztító és átformáló befolyása alatt a hívők még több áldásban részesülnek, és egyre jobbá válnak, hogy ami egyiknél hiányzik, a társában bőven megnyilvánulhasson. A tagok egyesítsék erőiket, hogy a gyülekezet látványossága lehessen a világnak, angyaloknak és embereknek. 

A gyülekezeti tagság szövetsége azt feltételezi, hogy minden tag Krisztus nyomdokaiban jár, mindannyian az Ő igáját hordozzák, és tanulnak tőle, aki szelíd és alázatos szívű. Ha ezt teszitek, „nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek, mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Mt 11:29-30) – mondta drága Üdvözítőnk. 

Akik Krisztus igáját hordozzák, közelebb kerülnek egymáshoz is. Kedvességet, türelmet és szent odaadást gyakorolva igyekeznek egymást túlszárnyalni gyöngéd megértésben és szeretetben. A gyengét és tapasztalatlant megerősíthetik azok, akik telve vannak reménységgel, és több tapasztalatot szereztek. Noha mind közül ő a legkisebb, mégis egy olyan kő, aminek ragyognia kell az épületbe épülve. A szervezet testének ő is létfontosságú tagja, aki egyesült Krisztussal, a Fejjel, és Krisztus által azonosul az Ő erényeivel, ezért a Megváltó nem szégyelli őt testvérének nevezni… A világtól elkülönült gyülekezet a Menny szemében a legfontosabb dolog itt a földön… A gyülekezet olyan legyen, amilyennek Isten elvárja – Isten családját képviselje a világban. – Lift Him Up, 295./old.

Az Úr védi a népét attól, hogy megismételjék a múlt tévedéseit és hibáit

 Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.(Mát 24:24) /ÚRK/

„Az Úr védi a népét attól, hogy megismételjék a múlt tévedéseit és hibáit. Mindig volt sok hamis tanító, akik tévtanokat és szentségtelen szokásokat hirdettek, hamis elvekért munkálkodtak, méghozzá a legszebben hangzó, rejtett, megtévesztő módon, hogy becsapják, ha lehet, a választottakat is”. (Ellen G. White cikke, The Advent Review and Sabbath Herald. 1904. január 7.) 

„Az Úr azt akarja, hogy próbára tegyük a nézeteinket, és felmérjük, milyen nagy szükségünk van az élő kijelentések alapos megvizsgálására, hogy megtudjuk, hitben vagyunk-e. Sokan, akik állítólag hisznek az igazságban, kényelmesen megállapodtak, és azt mondják, hogy »Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem« (Jel 3:17).” (Ellen G. White: Counsels to Writers and Editors. 36./old.) 

„Az emberek ragaszkodnak a tévedésekhez, pedig az igazság világossá lett téve. Ám ha tanításaikat Isten Igéjéhez vinnék, és Isten Igéjét nem a saját tanaik fényében olvasnák, hogy a maguk igazságát bizonyítsák, nem járnának sötétségben, vakon, nem ragaszkodnának a tévedéshez. A Szentírás szavainak sokan olyan jelentést tulajdonítanak, ami a saját véleményükhöz illeszkedik, így Isten Igéjének téves értelmezésével félrevezetik önmagukat és becsapnak másokat. Isten Igéjét alázatos szívvel tanulmányozzuk! Félre kell tenni minden önzést, eredetieskedést. Nem szabad tévedhetetlennek tartanunk régen dédelgetett nézeteinket”. (i. m. 36-37./old.) 

White idézet: Krisztusi élet: Pál felszólal a hagyomány és bölcselkedés ellen (November 26.)

„Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való” (Kol 2:8) 

A kolosséi hívők, kiket a pogányság szokásai és befolyása vett körül, abban a veszélyben forogtak, hogy elszakadnak az egyszerű evangéliumtól. Pál tehát ettől óvta őket, amennyiben Krisztusra, mint egyedül megbízható Vezetőjükre irányította tekintetüket. „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Ő benne.” (Kol 2:6)

Krisztus előre megmondotta, hogy hitetők lépnek fel, kiknek befolyása által „a gonoszság megsokasodik” és „a szeretet sokakban meghidegül”. (Mt 24: 12) Ezek felől intette a tanítványokat, mert innen nagyobb veszélyek fenyegetik a gyülekezetet, mint üldöző ellenségeik részéről. Pál ismételten óva intette a hívőket ezektől az álnok tanítóktól. Elsősorban ettől a veszélytől óvakodjanak; mert amennyiben befogadják ezeket a hamis tanítókat, a tévelygésnek nyitják meg a kaput. Az ellenségnek lehetővé teszik, hogy az újonnan megtérteknek a lelki ítélőképességét elhomályosítsa és bizalmukat megrendítse. 

Krisztus a zsinórmérték, Akihez szabva kell megvizsgálni az előadott tanokat. Mindazt, ami tanaival nem egyezik, utasítsák vissza. 

Isten Igéjének intelmei, a keresztény gyülekezetet minden oldalról fenyegető veszélyekre nézve ma is érvényesek. Miként az apostolok idejében igyekeztek emberek a Szentírásba vetett hitet hagyományok és bölcseletek által aláásni, úgy igyekszik az igazság örök ellensége ma is az érzékeknek hízelgő „magasabb kritika” irányzatával, a fejlődéselmélettel, spiritizmussal, teozófiával és panteizmussal a lelkeket tiltott útra csábítani. Sokak szemében a Biblia: olaj nélküli lámpa, mert bölcseleteikkel gondolataikat helytelen irányba terelték. 

A spiritizmus vagy spiritualizmus arra tanít tömegeket, hogy a vágy a legfőbb törvény; a féktelenség: szabadság; az ember csupán önmagának tartozik felelősséggel… Legnagyobb szükségletünk: erő – a magasabb rendű, tisztább és nemesebb életre. (Az apostolok története, 473-478) – Krisztusi élet, „Pál felszólal a hagyomány és a bölcselkedés ellen” című fejezet, 344./old. (november 26.)

1). (2Kor 10:1-6) szakaszát! Milyen stratégiát követett Pál, amikor lelki „harcot” vívott Isten igazsága védelmében? Hogyan alkalmazhatjuk mi is ezt a saját lelki küzdelmeinkben?

(2Kor 10:1-6). Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok; (2) kérlek, ne kényszerítsetek arra, hogy ottlétemkor erélyes legyek, mert úgy gondolom, bátran felléphetnék azokkal szemben, akik úgy vélekednek, hogy mi test szerint élünk. (3) Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; (4) hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. (5) Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre, (6) és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, ha ti teljesen engedelmesek lesztek. /RÚF/

2). A Biblia szerint a végidő előtt sok hamis tanító igyekszik eltéríteni az embereket az igazságtól. Mit tehet a gyülekezetünk tagjai védelmében az akár még a soraink között is fellépő hamis tanítók ellen? Miért olyan fontos ez az egyház missziójának végzése szempontjából? 

3). Miért tartotta Pál szükségesnek, hogy dicsekedjen szenvedései hosszú listájával (2Kor 11:16-33)? És mit jelent az, ha valaki „az Úrban dicsekedik”? 

(2Kor 11:16-33). Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. (17) Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével. (18) Minthogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok. (19) Hiszen ti okosak vagytok, és szívesen eltűritek az eszteleneket: (20) mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. (21) Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk. De ha valaki merész valamiben – esztelenül szólok –, merész vagyok én is. (22) Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. (23) Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. (24) Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, (25) háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. (26) Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, (27) fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. (28) Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja. (29) Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is? (30) Ha dicsekednem kell, a gyengeségeimmel fogok dicsekedni. (31) Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. (32) Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem. (33) Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből. /RÚF/ 

4). Miért fontos a hívőknek önvizsgálatot tartani, hogy a hitben vannak-e? (2Kor 13:5) Min változtat ez? 

(2Kor 13:5). Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. /RÚF/ 

Pál megpróbálja megerősíteni azokat a tagokat, akik nem akartak megtérni

(2Kor 12:14-21). Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek. Mert nem a gyermekek tartoznak gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. (15) Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom értetek. Ha én titeket ennyire szeretlek, ti kevésbé szerettek engem? (16) Ám legyen: én nem voltam terhetekre, de ravasz ember lévén, csellel fogtalak meg titeket. (17) Vagy valamelyik küldöttem révén csaltalak meg titeket? (18) Megkértem Tituszt, és vele együtt küldtem el azt a testvért is. Csak nem Titusz csalt meg titeket? Nem ugyanazon Lélek szerint jártunk? Nem ugyanazokon a nyomokon? (19) Régóta azt gondolhatjátok, hogy mentegetőzünk előttetek. Mi azonban Isten színe előtt Krisztusban beszélünk, mindezt pedig, szeretteim, a ti épülésetekre. (20) Mert félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, gőg, pártoskodás lesz közöttetek, (21) úgyhogy amikor odamegyek, ismét megaláz engem az én Istenem nálatok, és megsiratok sokakat azok közül, akik korábban vétkeztek, és nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek. /RÚF/; 

(2Kor 13:1-10). Most harmadszor megyek hozzátok: „Két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást!” (2) Előre megmondtam, most is előre mondom, mint másodszori ottlétemkor, és most távollétemben is azoknak, akik előzőleg vétkeztek, de a többieknek is: ha még egyszer elmegyek, nem leszek kíméletes; (3) minthogy annak bizonyítékát keresitek, hogy általam valóban az a Krisztus szól, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem hatalmas közöttetek. (4) Mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből, él Isten hatalmából, és ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk vele együtt Isten hatalmából közöttetek. (5) Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. (6) De remélem, felismeritek, hogy mi viszont kipróbáltak vagyunk. (7) Imádkozunk Istenhez, hogy semmi rosszat ne tegyetek, nem azért, hogy mi kipróbáltaknak mutatkozzunk, hanem azért, hogy a jót tegyétek, mi pedig mintha nem volnánk kipróbáltak. (8) Mert semmit nem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért. (9) Mert örülünk, ha mi erőtlenek vagyunk, ti pedig erősek vagytok. Könyörgünk is azért, hogy ti tökéletesek legyetek. (10) Azért írom ezeket távollétemben, hogy ottlétemkor ne kelljen keményen bánnom veletek aszerint a hatalom szerint, amelyet az Úr nekem építésre, és nem rombolásra adott. /RÚF/ 

Szakaszában Pál bejelenti harmadik látogatását a gyülekezetnek. (2Kor 12:14); (2Kor 13:1) Levezette, hogy ő nem alábbvaló a hamis apostoloknál. Bízott benne, hogy újból elmegy Korinthusba, és megpróbálja megerősíteni azokat a tagokat, akik nem akartak megtérni. Éppen ez volt látogatásának egyik fő oka. Pál minden szava és tette a gyülekezet épülését célozta. (2Kor 12:19) 

(2Kor 12:20-21) versei! Milyen bűnök veszélyeztették a korinthusi gyülekezet lelkiállapotát? 

(2Kor 12:20-21) verseinek bűnlajstroma hasonló ahhoz, amit másutt is találunk Pál leveleiben. 

(Róm 1:29-31). Tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, tele irigységgel, gyilkos indulattal, viszálykodással, csalással, rosszindulattal; besúgók, (30) rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, fennhéjázók, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, (31) kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok. /RÚF/; 

(Gal 5:19-21). A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, (20) bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, (21) irigység mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát. /RÚF/

 Az első két elem ...

(1Kor 3:3). mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? /RÚF/

... versében van, ahol az apostol a korinthusi tagok közötti irigységre és viszálykodásra utal. Pál tartott attól, hogy harmadik látogatásakor sem lesz nagyon más a helyzet, mint korábban volt. 

„Mert félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek”. (2Kor 12:20, RÚF) 

Ez azt jelenti, hogy nem „Krisztus szelídségével és gyöngédségével” (2Kor 10:1), /RÚF/ fog bánni velük, hanem inkább kész „megbüntetni minden engedetlenséget”. (2Kor 10:6), /RÚF/ 

Az aggasztotta leginkább, hogy „akik korábban vétkeztek… nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek”. (2Kor 12:21), /ÚRK/ Ezek a bűnök okoznak megoszlást a gyülekezetben. 

Ezek után Pál a gyülekezeti fegyelmezés szerepére összpontosít, ami a bűnben élők helyreállítása. (2Kor 13:1-4) A gyengeség nem mentség a bűnös életre. Aki győztes életet akar élni, az folyamodhat erőért. (2Kor 13:4) A paráznaságot elkövetők annak adták bizonyságát, hogy az életükben nem volt valóság Isten ereje. Pál azt akarta, hogy megtérjenek és tapasztalják az engedelmességre vezető erőt, nem fegyelmezni akarta őket.

  „Imádkozunk Istenhez, hogy semmi gonoszt ne tegyetek… hogy ti a jót tegyétek… és imádkozunk a ti tökéletesedésetekért”. (2Kor 13:7-9), /ÚRK/ 

Milyen szép imádság! Kéri őket, vizsgálják meg az életüket, hogy hitben vannak-e. 

(2Kor 13:5) Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. /RÚF/

Mit jelent hitben lenni? Honnan tudhatjuk, hogy hitben vagyunk-e? 

White idézet: Sokan dédelgetik az önteltséget, és zúgolódnak a Laodiceához intézett közvetlen bizonyságtevés hallatán, mert nem látják be bűnös voltukat, de az ítéletkor majd szégyenkezni fognak hálátlan magatartásuk miatt, és mert az ellen lázadtak, aki oly irgalmas volt hozzájuk, és nem pusztította el őket a bűneik miatt. Akkor majd egyetlen vallomás vagy könny sem válik hasznukra, ha korábban nem törődtek az életükről készült jelentéssel. Sok magát Krisztus tanítványának valló lesz majd azok között, akik nem akartak megtérni, és becsapták a lelküket az örök kárhozatra. Az igazság mellőzése senkinek sem ad majd bátorságot az ítélet napján, hogy védelmére nyissa meg ajkát. Akkor majd megnyittatnak a könyvek, amelyek minden ember cselekedeteinek a feljegyzéseit tartalmazzák… 

Isten az Igében üzent azoknak, akik könnyelműen élnek, és nem szégyellnek a gonoszság útján járni. A következő szavakat hallottam: „Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én utam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? Nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége!” (Ésa 40:27-28) Ha a közömbös és önmaguk iránt engedékeny emberek keresnék az Urat és megvallanák bűneiket, meglátnák, hogy megtéretlen életükkel másokat is tévelygésbe vezetnek, így megtérnének és megbánnák bűneiket… 

Isten folyton szólítja az ember szívét, és arra készteti, hogy ismerje el szeretetét és irgalmát, és a gonosz elvek helyett fogadja el feddhetetlenségét. Az Úr minden időben így szólította meg az embert. Noé napjaiban Krisztus emberi eszköz által szólt és prédikált a bűn rabjainak. Ő jött le Izráel népe közé felhőoszlopban nappal, éjjel pedig tűzoszlopban. Vezette a nagy sokaságot a pusztai vándorlás során… 

Sokan nem is értékelik ezen dolgokat. Az Izráelnek adatott utasításokat ma minden léleknek meg kell értenie. Az ember állíthatja, hogy bölcsességgel rendelkezik, de emberi értelemnél többre van szüksége, ha meg akarja érteni az evangélium kinyilatkoztatásait. – This Day With God, 278./old.

Csak Krisztus igazi szolgája kész ennyit szenvedni az evangéliumért

 

(2Korinthus 11:1-33). Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget, sőt viseljetek el engem is! (2) Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé. (3) Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. (4) Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek. (5) Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál. (6) Ha az ékesszólásban iskolázatlan vagyok is, az ismeretben nem, és ezt mindig minden tekintetben nyilvánvalóvá tettük előttetek. (7) Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát? (8) Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra. (9) Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Makedóniából jött testvérek pótolták, és minden tekintetben tartózkodtam és tartózkodni is fogok attól, hogy terhetekre legyek. (10) Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ez a dicsekvésem Akhája vidékén sem fog bennem elnémulni. (11) Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt! (12) De, amit teszek, azt ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik minden alkalmat megragadnak a dicsekvésre, hogy ők olyan apostolok, mint mi. (13) Mert az ilyenek álapostolok, szélhámosok, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. (14) Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. (15) Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz. (16) Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. (17) Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével. (18) Minthogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok. (19) Hiszen ti okosak vagytok, és szívesen eltűritek az eszteleneket: (20) mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. (21) Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk. De ha valaki merész valamiben – esztelenül szólok –, merész vagyok én is. (22) Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. (23) Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. (24) Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, (25) háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. (26) Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, (27) fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. (28) Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja. (29) Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is? (30) Ha dicsekednem kell, a gyengeségeimmel fogok dicsekedni. (31) Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. (32) Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem. (33) Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből. /RÚF/ 

Miután Pál a hamis tanítókat Sátán eszközeinek nevezte (2Kor 11:1-15), úgy tesz, mint ők: dicsekszik egy keveset, mint egy „esztelen” (2Kor 11:16-21), hogy a korinthusiak belássák, mennyire értelmetlen dolog a hamis tanítók beszédére hallgatni. Amennyiben a gyülekezet nagyra tartja őket, Pálról még különb véleményt kell alkotniuk. Az evangéliumért vállalt szenvedései mutatják, hogy hűséges szolgája volt Krisztusnak. (2Kor 11:22-23) 

Pál éppen úgy zsidó, mint a hamis tanítók (2Kor 11:22), viszont a Krisztusért végzett szolgálata felülmúlja az övékét. (2Kor 11:23) „Krisztus szolgái?” – teszi fel a kérdést, és a válasz: „én még inkább”. Sokkal többet dolgozott, többször bebörtönözték, keményebben megverték. 

És ez még nem minden! A szenvedéseinek listájában szerepel, hogy öt alkalommal kapott harminckilenc botütést (2Kor 11:24), megvesszőzték, megkövezték, hajótörést szenvedett, veszélybe került mély vízben (2Kor 11:25), valamint út közben, folyókon, rablók között, honfitársai és a pogányok között, zsúfolt városokban, elhagyatott vidékeken, tengeren, hamis hívők között. (2Kor 11:26), fárasztó, nehéz munkát végezett, álmatlan éjszakái voltak, éhezett, szomjazott, nem volt elegendő étele, kellő ruházat nélkül fázott. (2Kor 11:27) És ha mindez még nem lett volna elég, a gyülekezetek miatti aggodalma mély lelki gyötrelmet okozott neki. (2Kor 11:28) 

Csak Krisztus igazi szolgája kész ennyit szenvedni az evangéliumért. Ha Pál valóban a szenvedéseivel akart volna dicsekedni, volt elég sok minden, amit felsorolhatott. Viszont a levél következő szakasza rámutat, hogy nem azzal dicsekedett, amit Krisztusért megtett, hanem azzal, amit Krisztus tett meg érte. Jól tudta, hogy Isten hatalma jobban megmutatkozik az ember gyengesége által 

(2Kor 12:9-10). De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. (10) Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. /RÚF/

Isten tövist adott Pál testébe ...

(2Kor 12:7). még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. /RÚF/

... amivel valójában megvédte attól, hogy a tetteivel dicsekedjen, így alázatos maradt. Tisztában volt gyengeségével, azzal, hogy Isten erejére kell hagyatkoznia, még többre és többre van szüksége az Úr kegyelméből és irgalmából. 

White idézet: Vajon a nagy apostol valós áldozatot vállalt, amikor farizeusi státuszát felcserélte Krisztus evangéliumára? A válasz: Nem! Fenntartások nélkül mondott le gazdagságról, barátokról, társadalmi beosztásról és dicsőségről, de még az őt őszintén szerető rokonokról is. Elhatározta, hogy nevét és életét egy olyan néphez láncolja, amelyet korábban alacsonyabb rendűnek tartott, ám Krisztusért kész volt elszenvedni bármilyen veszteséget. 

Többet szenvedett bármelyik tanítványnál. Megbotozták, megkövezték, hajótörést szenvedett, és többszörösen került halálos veszedelembe. Veszélyben volt szárazföldön és tengeren, a városokban és a pusztában, rablók és saját nemzettársai törtek az életére. Állandó gyengeség, fájdalmak és kimerülés mellett is folytatta munkáját, néha még megfelelő ruházata sem volt… Amikor a vérszomjas Néró elé vitték, senki sem állt ki érte… 

De vajon értékes idejét Pál az általa elszenvedett súlyos visszaélések elbeszélésére pazarolta? Nem. Épp ellenkezőleg, az emberek figyelmét magáról Jézusra terelte. Nem saját boldogságáért élt, mégis boldog volt… „Felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett”. (2Kor 7:4) Életének utolsó napjaiban, tudva azt, hogy mártírhalál vár rá, elégtétellel jelentette ki: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”. (2Tim 4:7) A teljes munkásságát ösztönző jövendőbeli halhatatlanságra emelte a tekintetét, és hite teljes bizonyosságával mondotta: „Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró.” Végül pedig ő, aki másokért élt, teljesen megfeledkezett önmagáról: „Nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.” Micsoda nemes hit! 

Ezt az élő példát kell követnie minden igaz kereszténynek. Pál Isten dicsőségére élt… „Mert nékem az élet Krisztus”. (Fil 1:21) – Our High Calling, 363./old. 

Mindazok, akiket a Szentlélek már átitatott, úgy szeretnek, mint ahogy Krisztus szeretett. Az az alapelv, amely Krisztus munkálkodását és szeretetét meghatározta, fogja őket is munkájukban irányítani, és szeretetre ösztönözni egymással való minden ténykedésükben és egymás iránt tanúsított magatartásukban. 

Ez a szeretet a nyilvánvaló bizonyítéka tanítványságuknak. „Erről ismer meg mindenki – mondta Jézus –, ha egymást szeretni fogjátok.” (Jn 13:35) Mikor az embereket nem a kényszer vagy az önérdek köti egymáshoz, hanem a szeretet, akkor életükben egy olyan befolyás érvényesülése mutatkozik meg, amely felette áll minden emberi befolyásnak. Ahol ez az egység megvan, az annak a bizonyítéka, hogy ott Isten képmása helyre lett állítva az emberekben, és szívükben új életelvek gyökereztek meg. Ez még abban is megmutatkozik, hogy az isteni természet ellenáll a gonoszság levegőbeli hatalmasságainak, és hogy Isten kegyelme legyőzi az ember szívében lakozó önzést. 

Ez a szeretet, mikor nyilvánvalóvá lesz az egyházban, biztosan kiváltja Sátán haragját. Krisztus nem valami könnyű életutat jelölt ki tanítványai számára. „Ha gyűlöl titeket a világ – mondta Jézus –, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt tinálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek. Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartottátok, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerték azt, aki küldött engem.” (Jn 15:18-21) Nehéz akadályokkal szemben kell továbbvinni és továbbadni az evangéliumot, ellenállás, veszedelem, veszteség és szenvedés közepette. Azok azonban, akik ezt a munkát, szolgálatot végzik, Mesterük nyomdokaiban járnak. – Lift Him Up, 298./old. 

Pál rámutat a hamis tanítókra

Az Újszövetség számos helyen óv a keresztény közösségekben fellépő hamis tanítóktól. Már Jézus is figyelmeztette erre a tanítványait és az apostolok szintén felhívták a figyelmet ennek a veszélyére. 

(Mt 7:15-20). Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. (16) Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? (17) Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. (18) Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. (19) Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. (20) Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket. /RÚF/

(Gal 1:6-9). Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, (7) pedig nincsen más evangélium. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. (8) De ha még mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amelyet mi hirdettünk, átkozott legyen! (9) Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen! /RÚF/;

 (1Tim 6:3-5). Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz, (4) az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. (5) Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik. /RÚF/; 

(2Pt 2:1-3). De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra. (2) Sokan fogják követni kicsapongásaikat, és miattuk káromolni fogják az igazság útját, (3) benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban. Ellenük már régóta készen van az ítélet, és nem kerülik el kárhozatukat. /RÚF/ 

 (2Kor 11:1-15) Mit ír a hamis tanítókkal kapcsolatos kihívásokról? 

(2Kor 11:1-15). Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget, sőt viseljetek el engem is! (2) Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé. (3) Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. (4) Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek. (5) Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál. (6) Ha az ékesszólásban iskolázatlan vagyok is, az ismeretben nem, és ezt mindig minden tekintetben nyilvánvalóvá tettük előttetek. (7) Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát? (8) Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra. (9) Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Makedóniából jött testvérek pótolták, és minden tekintetben tartózkodtam és tartózkodni is fogok attól, hogy terhetekre legyek. (10) Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ez a dicsekvésem Akhája vidékén sem fog bennem elnémulni. (11) Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt! (12) De, amit teszek, azt ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik minden alkalmat megragadnak a dicsekvésre, hogy ők olyan apostolok, mint mi. (13) Mert az ilyenek álapostolok, szélhámosok, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. (14) Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. (15) Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz. /RÚF/ 

Pál leleplezi a hamis tanítók tevékenységét, ugyanakkor kifejti, hogy az ő szolgálatának középpontjában Krisztus áll. A korinthusi gyülekezetet menyasszonyhoz, önmagát pedig az apához hasonlítja, aki felelős azért, hogy Krisztus elé állítsa őket. (2Kor 11:2) Tetteit a gyülekezet iránti szeretet mozgatja. (2Kor 11:11) Ezért nem akart rájuk anyagi terhet róni, bár joga lett volna élvezni a gyülekezet támogatását. (2Kor 11:7-12) 

A „fő-fő apostolokat” (2Kor 11:5) /ÚRK/ viszont – valószínűleg a hamis tanítókra utalt így ironikusan – az Évát rászedő kígyóhoz hasonlította. A korinthusi hamis tanítókra is a félrevezetés és a megrontás volt jellemző, mint Sátánra az Édenben. (2Kor 11:3-4) Pált főleg az aggasztotta, hogy ezek az emberek elfordíthatják a korinthusiakat Krisztus őszinte imádatától és szövetségétől. 

A betolakodók más üzenetet hirdettek, mint Pál – más Jézust és más evangéliumot prédikáltak. (2Kor 11:4) Ez azt mutatja, hogy nem mindenki Isten eszköze, aki Jézusról beszél. Jézus kijelentette: 

„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: »Uram, Uram!«, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát”. (Mt 7:21), /ÚRK/ 

(Gal 1:6-9). Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, (7) pedig nincsen más evangélium. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. (8) De ha még mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amelyet mi hirdettünk, átkozott legyen! (9) Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen! /RÚF/

... verseiben Pál elmondja, hogy aki más evangéliumot hirdet, az átkot von magára. Korinthusban némelyek éppen ezt a hibát tolerálták. 

Pál leleplezi a hamis apostolokat, amikor leírja, hogy „álnok munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat”. (2Kor 11:13), /ÚRK/ 

Krisztus apostolainak tettetik magukat, éppen úgy, ahogy „Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává… [és] az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá”. (2Kor 11:14-15) Milyen tragikus helyzet! Akik magukat Krisztus szolgáinak vallják, Sátán eszközeiként munkálkodnak. Ezt a gondolatmenetet Pál ezzel a kijelentéssel zárja:

 „de a végük cselekedeteikhez méltó lesz”. (2Kor 11:15), /RÚF/ 

Figyeljük meg, milyen határozottan reagál a gyülekezetben megjelenő tévtanításra! Mit mond ez nekünk? 

White idézet: Isten népének az Íráshoz, mint védelmezőjéhez kell fordulnia a hamis tanítók befolyása és a sötétség lelkeinek megtévesztő hatalma ellen. Sátán minden elképzelhető csapdát bevet, mert meg akarja akadályozni az embereket, hogy Biblia-ismeretre tegyenek szert. Hiszen a Szentírás világos kijelentései leleplezik Sátán csalásait. Isten művének minden megújulásakor felkel a gonoszság fejedelme, és felerősíti működését; minden erejét összegyűjti a Krisztus és követői elleni végső harcra. Nemsokára az utolsó nagy szemfényvesztés tanúi lehetünk. A hamisítvány annyira hasonlít majd az igazihoz, hogy a Szentírás nélkül lehetetlen lesz megkülönböztetni őket. Minden állítást és minden csodát próbára kell tenni, az Igéhez mérve. 

Csak így tehetünk különbséget, mert Sátán különféle csalásai csodáknak tűnnek. 

Sátán ravasz téveszméket terjeszt, hogy elsötétítse és összezavarja az emberek elméjét, s gyökerestől kiirtsa a megváltás tanításait. Akik nem fogadják el Isten szavát úgy, ahogyan olvassák, csapdába esnek. 

Gonosz angyalok járnak mindenkor a nyomunkban… Új alakot öltenek, és csodákat tesznek a szemünk láttára. A beteg előttünk fog meggyógyulni. Mindez azzal kísért, hogy ezeket a hitetéseket Istentől való csodákként fogadjuk. Felkészültünk-e az előttünk álló próbára, amikor Sátán hamis csodái még teljesebben megnyilatkoznak? Vajon hányan esnek majd csapdába és tőrbe? Ha elfordulnak Isten világos rendeléseitől és parancsolataitól, és mesékre figyelnek, gondolkodásuk átalakul, előkészül e hazug csodák befogadására. Mindig arra kell törekednünk, hogy felfegyverkezzünk a küzdelemre, amelyben nemsokára részünk lesz. Az Isten szavába vetett hit, az Ige imádságos kutatása és gyakorlati alkalmazása lesz a mi pajzsunk Sátán hatalmával szemben, és ez tesz minket győztessé Krisztus vére által. – Maranatha, 156. (május 28.) 

Istenért végzett munkánkban számos akadályba ütközünk. A zsidók hamissággal és álnoksággal próbálták akadályozni az embereket abban, hogy higgyenek Krisztusban. Napjainkban a hamis tanítók próbálnak mindent megtenni annak érdekében, hogy az emberek ne ismerjék meg az igazságot. A tévelygést jobban szeretik az igazságnál, mivel az igazság ellenkezik hajlamaikkal és munkamódszereikkel. A megtérést még az igazság tiszta és meggyőző bizonyítékai ellenére is elutasítják. Nem akarják tanulmányozni az Írásokat, hogy meggyőződjenek annak igaz voltáról… 

Isten népére magasztos és ünnepélyes munka vár. A hívők önfeláldozás és önmegtagadás révén húzódjanak közelebb Krisztushoz, és egyetlen céljuk legyen elvinni a világnak a kegyelem üzenetét. Egyesek egyféleképpen, mások másféleképpen fognak munkálkodni, mindenki az elhívatása és az Istentől kapott késztetés szerint. De együtt kell harcolniuk, törekedve a tökéletes egység munkálására… 

Megszenteletlen elmék akadályokat fognak emelni Isten művének útjába, ahogy ezt a múltban is tették. De ne álljatok le vitatkozni velük, ne okozzatok magatoknak kellemetlen problémákat. Ha valamilyen módon akadályoznak benneteket, álljatok készen nyíltan dolgozni Istenért. A most leküzdhetetlennek tűnő akadályok a megfelelő időben majd el lesznek távolítva. Isten a legváratlanabb módon be tud avatkozni, ha látja, hogy az is az Ő nevének felmagasztalását szolgálja… 

Lesznek megpróbáltatások, mert sokan járnak istentelenségben. Bizonyosodjatok meg afelől, hogy ti szelíden és alázatosan jártok előtte. Ezért lehet, hogy egyesek félreértenek, de ha szüntelenül megnyilvánul életetekben Krisztus jellemének szépsége, végül azok, akik rosszat szóltak ellenetek, meg fognak szégyenülni. – This Day With God, 221./old. 

Dicsekedni az Úrban, Krisztus álljon a középpontban

 Pál és a munkatársai a szolgálatukat lelki harcként végezték, Isten fegyvereit forgatva. Ma látni fogjuk, hogy a hamis tanítók emberi módon cselekedtek, dicsekedtek, ami elfogadhatatlan. Pál pedig csak az Úrban dicsekszik: „Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék”. (2Kor 10:17) 

(2Kor 10:13-17) szakaszát! Miért annyira ártalmas a versengés légköre az evangélium hirdetésére nézve? 

(2Kor 10:12-18). Mert nem mernénk magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják, mivel ők önmagukhoz mérik és hasonlítják önmagukat, és így esztelennek bizonyulnak. (13) Mi azonban nem mérték nélkül, hanem annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet Isten szabott ki nekünk mértékül, hogy eljussunk hozzátok is. (14) Mert mi nem mentünk túl a nekünk kiszabott határon, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk Krisztus evangéliumával. (15) Nem mérték nélkül, mások fáradozásával dicsekszünk, de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk közöttetek a mi munkaterületünkön. (16) Ennélfogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot, de nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet másutt már elvégeztek. (17) Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, (18) mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl. /RÚF/ 

Pál dicsekedő kifejezései évszázadokon át foglalkoztatták a magyarázókat. Azonban ez a fajta beszédmód megszokott volt az ókori világban, és a társadalmi szokások is határt szabtak, nehogy valaki megsértse a hallgatóságot. Pál is tisztában volt ezekkel a szokásokkal, és be is tartotta azokat. Továbbá azt is világossá tette, hogy az ő dicsekedése alapvetően más, mint a hamis tanítóké, hiszen ő az Úrban dicsekszik (2Kor 10:17) – az Ószövetségből vett idézet nyomán: 

„Hanem aki dicsekszik, azzal dicsekedjék, hogy értelmes, és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, jogot és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben rejlik kedvem”. (Jer 9:24), /ÚRK/ 

Ezt a jeremiási szakaszt idézve Pál bemutatja, hogy Krisztus áll a középpontban – az Ő szeretete, igazsága és igazságossága. 

Vagyis Pál azzal dicsekszik, amit Isten végbevitt Krisztusban, ezért az ő dicsekedése biblikus, azaz nem sértő. Az ellenfelei viszont a versengés légkörét terjesztik, amikor egymáshoz hasonlítgatják magukat, ami balgaság (2Kor 10:12) 

(2Kor 10:14-16) verseiben Pál arra céloz, hogy Korinthusban és másutt is az evangélium hirdetését tekinti elsődlegesnek a szolgálatában. Jézus iránti szeretete miatt folyamatosan a megváltás jó híréről beszélt, amit Krisztus halála és feltámadása szerzett. 

Eltérően a Korinthusban fellépő hamis tanítóktól, akik magukat dicsérték, Pált Isten ajánlotta, Ő hitelesítette 

(2Kor 10:12, 18), „Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola” volt. (1Kor 1:1) Élete végéig hű maradt elhívásához. 

(2Tim 4:7). Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, /RÚF/ 

(2Kor 10:12-18) szakaszát! Hogyan kerülhetik el a versengés légkörét az egyházi vezetők és a gyülekezeti tagok? Miért igen könnyű belebonyolódni valójában jelentéktelen dolgokba?

White idézet: Pál sosem veszítette szem elől az élet koronáját, amely neki adatik, de nem csak neki, hanem mindazoknak, akik szeretettel várják az Ő megjelenését. Csak a Krisztus általi győzelem késztethette arra, hogy hőn várja az élet koronáját. Jézus nem azt várja el, hogy a jutalom után vágyódjunk, hanem azt, hogy kívánjuk teljesíteni Isten akaratát pusztán azért, mert az az Ő akarata, és nem gondolunk a kilátásba helyezett jutalomra. 

Isten ajándéka az örök élet. Az Úr azt szeretné, hogy akik elfogadják kegyelmét, teljes mértékben bízzanak Benne. Arra hív, hogy a hitünk legyen tiszta és egyszerű, és bízzunk Benne anélkül, hogy a jutalom felől érdeklődnénk. Őszinte szívvel kell dolgoznunk az Úrért, bizonyítva, hogy teljes mértékben igazságosnak tartjuk ítéleteit és döntéseit. 

Az ítélet jeleneteinek leírásában, amikor az igazak elnyerik jutalmukat, a gonoszok fölött pedig elhangzik az ítélet, az igazak azt kérdezgetik, vajon mit tettek, hogy ilyen nagy jutalmat nyernek. Kitartóan hittek Krisztusban. Beteltek Szentlélekkel, és különösebb erőfeszítés nélkül szolgálták Krisztust, ezért biztos jutalom vár rájuk. De nem a jutalomért dolgoztak. Hatalmas előjognak tartották, hogy úgy dolgozhatnak, ahogy Krisztus dolgozott. Amit tettek, szeretetből tették Krisztusért és embertársaikért, együttérző és szeretetteljes cselekedeteiket pedig úgy fogadta, Aki azonosult a szenvedő emberiséggel, mintha érette tették volna… 

Minden ajándékot és talentumot az Úrnak köszönhetünk. Minden győzelmet az Ő kegyelme által szerzünk. Ezért is helytelen dolog büszkélkedni azokkal… 

Ha nem felejtenénk el azt, hogy a világegyetem szeme láttára vagyunk próbára téve, és hogy Isten azért enged meg próbákat az életünkbe, hogy meglátszódjék a lelkületünk, akkor sokkal komolyabban elmélkednénk és buzgóbban imádkoznánk. Az alázatos munkás felismeri, hogy az ember semmi jóra nem képes. Elismeri és hálás azért az előjogért, hogy szorosan együtt munkálkodhat Istennel. Szolgálata az elvekkel ötvöződik, és ennek eredményeképpen jó illatú áldozattá válik minden képessége. Ugyanúgy bízik Istenben, ahogy a kisgyermek bízik földi atyjában. 

Nem a tevékenységünkért vagy a lelkesedésünkért nyerjük el a jutalmat, hanem inkább az érzékegységért, kedvességért és szeretetért, amely jellemzi a betegekért, a szenvedőkért és az elnyomottakért végzett munkánkat. – Lift Him Up, 343./old.